rapa nui (ha most kéne elnevezni én a lovak-szigetének nevezném..)

rapa nui, hanga roa, (ide írom az utca nevét is, mert nagyon vicces neve van ám a mi utcánknak:)): tuki haku hevari (hát nem édes:))

jorana:) (a helyi polinéz dialektusban ez a köszönés; nem nagyon bonyolítják túl a dolgot, mert találkozáskor és elköszönéskor is ezt használják)

kimaradt jónéhány nap (itt elméletileg van wifi, gyakorlatilag naponta egy-két órát ha működik, nekem most sikerűlt elöszőr elcsípnem), szóval most írhatok jó sokat, mert persze sokminden történt:), képet nem töltök most fel, mert azzal iszonyú sok idő megy el...

csütörtök reggel (olyan messze van, mintha igaz se lett volna..) nazca-ban (ez a hely arról híres, hogy itt bizonyos vonalak vannak. ez egy kősivatag, ahol nem esik, és a szél sem mozgatja a köveket, szóval, például ha egy kocsi keresztűl megy rajta, évszázadokig látszik a keréknyom. ezért van az, hogy a nazca vonalak mind a mai napig megmaradtak, látszanak. a vonalak úgy készűltek, hogy miután megtervezték őket egyszerűen elhordták a köveket az adott helyről. egyes kutatók szerint egy vonal pár nap alatt elkészíthető) ébredtem, itt meleg zuhany (mire megtanultam, hogyan kell meleg vízet fakasztani - mert ennek is trükkje van ám -, már indulhattam is chilébe..) és egy korai (reggel 7.00) busszal vissza limába. Az út elején majd egy órát álltunk, mert építették az utat (ugyanazzal a társasággal a visszaút majd 10 %-al olcsóbb, mint az idejövet), vagyis hogy nem építették, csak álltunk (én meg persze tükön ültem közben), de azért 10 órás út után megérkeztünk. Még arra is volt időm, hogy egy utolsót sétáljak a katedrális környékén, majd reptér. Itt a srác aki a beszállőkártyát adta, miután megtudta, hogy magyar vagyok - 5 percig vizsgálta az útlevelet, hogy honnan lehet az - a repülő vészkijáratához adott helyet (ez azért jó, mert itt kb kétszer annyi hely van előtted, mint normál esetben), mert mint mondja, jövőre budapestre akar utazni, a nagyon szép magyar lányok miatt:) (a peruiakat elnézve megértem:)). Este tízkor indúlt és hajnali fél négykor érkezett santiago de chilébe a repcsi. Aludni - a jó hely ellenére sem lehetett, se a repülőn, se a reptéren. Kilenc harmincra volt meghírdteve az indulás, ezért próbáltam ébren maradni és sétáltam a reptér parkolójában. Az már első blikkre látszik, hogy itt peruhoz és boliviához képest sokkal magasabb az életszínvonal. Reggel beindult a forgalom, én csak állok a zebránál, hogy menjenek az autók (perui beidegződés, ott még a gyalogosok zöldje alatt is ráhajtanak a zebrára) és az autók megállnak(!) és várják, hogy méltóztassak átkelni. Hát igen...

péntek

na azért itt sem fenékig teljfel az élet, ad egy a reptéri biztonsági ellenőrzésnél elvesztettem hűséges útitársam, minden mozdulatom krónikását a lépésszámlálómat (a majd másfél hónap alatt ez az első felszerelési tárgy ami eltűnik/elveszik), ad kettő törlik a járatot és közlik, hogy infót is csak tíz után adnak. Hosszas várakozás után kiderűl, hogy 5 órás késéssel mégiscsak indítják (én közben alig bírok ébrenmaradni... ezért egy német sráccal lógok. óriási arc, 25 évig hivatásos birkozó volt, most rokkant nyugíjas - pont úgy néz ki:) - 4 hónapot dolgozik 8 hónapot utazik minden évben:)). Kompenzáció természtesen nincs, de ehetünk a két étterem közül abban, amelyik szimpatikusabb. Nekem mindkettő az volt:), ezért mindkettőben ettem (nincs kommunikáció a két hely között, ezért nem tudja az egyik, hogy a másikban már ettél). Megosztom felfedezésem, és tömegmozgalom indul meg:). Kellemes meglepetés viszont, hogy elsőosztályú a jegyem:). Két hete vettem a repjegyet és annyira teli volt már a járat (több indőpontot is meg kellett próbálnom, mire volt egyáltalán szabad jegy - évente ötvenezren mennek a szigetre, ennyi az idejövő járatok kapacitása), hogy csak ilyen volt (most már értem, hogy miért volt olyan drága, persze a vételi visszaigazoláson rajta volt ez is, de ki figyelt erre, örültem, hogy van jegy). Így a hat órás út végülis nem volt vészes, sőt életemben először nagyon élvezetem a repülést:).

bő 5 órás repülés után igazi polinéz szigetre érkeztünk, a reptéren virágfüzért tesznek a nyakamba:) (persze kiderűl a csalafintaság, csak azok kapnak, akik előre foglaltak szállást - nekem kivételen volt - és akinek a szállásadója hagyományőrző polinéz, így alig az utasok tíz százaléka részesül a kegyben:)). A házinéni nagyon figyemes, nem jeleztem az érkezésem, mégis kijött elém:), persze csak azért, hogy a nyakaba akassza a virágkoszorút:), na jó kocsit is hozott. Kocsiba be és irány a szállás. Még volt lelki erőm (az álmosság ellenére), hogy lemenjek a kikötőbe, hogy a holnapi merülést elintézzem:). Nagy szerencsémre a két bázisból az egyik még nyitva - ennek neve ocra -, sőt a reptéri várakozásnál megismert 3 francia már ott van:).  A bázis is egy francia tulajé (a bátya még cousteauval merült), szóval 3 meg 1 az pont két pár, összeállunk. Ez nekem is nagyon jó, mert a franciák mindenből a legjobbat kapják a francia tulajtól. Végre alvás, persze előtte megnézek még néhány közeli moai-t:) (ezek a sziget híres kőszobrai).

szombat

a pihenés jegyében 2 merülést hajtok végre, a délelőtti és a délutáni között kivételesen alvás:). A víz kellemes 22 fokos, bár a bázison nincs csukja és csak papucsos uszonyt tartanak (scubapro felszereléssel dolgoznak), ezért a végére egy kicsit már átfáztam (mondjuk franciáék is, bár ők saját felszereléssel jöttek - búvártúrán vannak). A víz nagyon tiszta, a látótáv majd 40 méter. Nincsen sok élőlény, viszont sokféle van. Nagyjából a vörösön már megismert halak, korallok fordulak itt is elő, persze kisebb, nagyobb módosulásokkal. Az első merülésnél, egy üregrendszert is körbejárunk, a másodiknál, pedig egy 22 méteren lévő moai-t lehet megcsodálni. A csoport levegőfogyasztása nagyon jó, így majd egy órásak a merülések. Tekintve, hogy a nyílt óceán öleli körűl a csöppnyi szigetet, nagyon sok az áramlás, ami ide-oda ringatja a búvárt. Kellett egy kis idő, míg hozzászoktam. Délután még azért sétálok vagy tíz kilométert levezetésnek. Ez a sziget főfalujában (azért neveztem el magamban így, mert 4000-en lakják csak, ráadásul ez az egyetlen település a szigeten) nem lehetséges (nincs ennyi útja:)), ezért kimerészkedek az útakra. A gyalogos ritka madár lehet, mert többen megállnak, hogy mit keresek én erre gyalog. Tettem egy nagy kört, még szerencse, hogy annyira délen vagyunk, hogy este 9-kor kezd csak sötétedni, mert közvilágítás a faluban is csak gyéren:). Napközben kellemes huszon fokok vannak, azzal, hogy minden nap volt idáig zápor, de ezek pár percig tartanak csak. Az ég néha felhős, este csodálatos az égbolt (nincs fényszennyezés:)). Az utcákon sok a kutya, meg a ló (!). Ezek csak úgy mászkálnak maguknak...

vasárnap

a sziget igen kicsi, 24 km a leghosszabb és 12 km a legszélesebb része (egyben ez a világ legeldugottabb helye, a legközelebbi lakott település 2.000 km), egyébként háromszög alakú, mindegyik csúcsában egy-egy kialudt vulkánnal. Ezért úgy döntöttem, hogy biciklivel vágok neki a feldetítésenk. Az utak minősége hagy némi kívénni valót maga után, földutak vannak jellemzően, ahol aszfalt van, ott meg sok a lyuk. Na én rögtön a kerekezés huszadik percében telibe kaptam az egyiket. Öt prezurért cserébe nagyobb gond nélkül túléltem (előző nap végre papucsra cseréltem a cipőt, ennek örömére a nagy lábujjammal végigszántottam az utat, bőr volt nincs. azért is jöttem ide, hogy kicsit kipihenjem az elmúlt heteket, erre két nap alatt leamortizálom magam:)). A reptéren megismert német díjbirkozó, olaf, pont ekkor érkezett egy robogón:). Gyors elsősegély és máris mehetek tovább (töröm itt magam, hogy lássam a szigetet:)). A rako rakaku vulkánhoz visz az utam, ez a sziget ősi kőbányája, itt bányázták és faragták a moai-okat. Rengeteg félig kész szobor van még mindig a hegyoldalban. Fel lehet menni a kráterbe is. Itt egy kis tó van, nagyon festői (a tó, a végtelen tenger, az egyik oldal vörös vulkáni föld, a másik fűves terület néhány moai-al tarkítva, csudaszép). A vulkán tőszomszédságában van a sziget leghíresebb ahuja (a moaiokat oltárokra - ahu - állítoták. a moaikat kivétel nélkül ledöntötték egy törzsi háborút követően, amelyik ma áll, azt a régészek állították helyre:)). Szóval itt egy majd 200 méteres ahu-n 15 moai áll (az ideúton nagyon sok ledöntött moait- láttam). Innen a sziget belseje felé kerekeztem. Döglesztő meleg kez lenni, meg is állok inni. Látom ám, hogy bicikis a láthatáron (mindenki kocsit, vagy robogót bérel), na én ezt bevárom. Száp lassan közelít, majd leszáll és elkezdi tolni:). Azért csak megérkezik. Sorstársamat Mikolaj-nak hívják (víz nélkül vágott neki az útnak, adok neki), svédországban élő lengyel, floridába települt bahamai feleségével fidzsin ismerkedtek meg, 2 éves kisgyereke is van, de most 3 hetet egymagában utazik.. Hanga roaban sörörzünk, majd mondja, hogy tartsak vele, mert helyi folkrol estre megy. Ezeket én alapvetően nagyon nem komálom, de a lengyel-magyar barátság jegyében feláldozom magam:). Részben jól teszem, mert vacsi is van, kókusztejben főzött, gyömbérrel ízesitett rákok, rízzsel. Mennyei. Az ugrabugra viszont felejthető (ráadásul kiderűl, hogy nem is teljesen eredeti, hanem modern feldolgozás. kb olyan ez, mintha a magyar népzenét valaki a nox előadásából akarná megismerni). 

hétfő

ismét a merülésé volt a nap. 3 merülést terveztem és ennyi is lett belőle:) (ötös csomagott vetettem, ezzel meg is lettek a merülések). Az első a madáremberek-szigeténél (ez inkább három szírt, mint sziget), a második a piramis nevű helyen, míg a harmadik éjszakai merülés volt. Kellemesen elfáradtam, azzal, hogy a sebeimet a sós vízben szépen kiáztattam. Ha úgy tetszik, egészségügyi merülések voltak:). Az éjszakainál láttunk langusztát. Majd fél méteres, gyögyörű. Ezernyi szinben pompázott, ahogy 6 vízalatti refrektor nappali világossággal árasztotta el:).

Az árak félelmetesek, főként az élelmiszer árak, hiszen mindent repülőn hoznak a szárazföldről, itt termelés csak háztáji jelleggel. Egy kiló kenyér 800 forint, egy másfél literes víz 500 forint, és ezek csak a bolti árak.

Most kedd van. A fentieket a szövegszerkesztőn előre megírtam, hogy gyorsan közzé tudjam tenni, mert ki tudja meddig van net. Szóval mindent bemásoltam. Ha a szövegméret nem jó, az ezért van. A keddről majd később:)

nazca vonalak

nazca 9.3O

a mai napot teljesen nazcanak szenteltem. Reggelre volt jegyem egy lélekvesztőbe, amely bő fél órát tölt utasaival a levegőben. A "reptéren" majd másfél órát kell várni, hiszen a korábbi 12 helyett jelenleg csak három cég repülhet (azaz egy komolyabb ellenőrzés rögtön kiszórta a cégek 3/4-ét), viszont az érdeklődök száma nem nagyon változik. Végül egy 7 üléses cessna-hoz vezetnek (2 pilóta és 5 utas, 4 olasz nő meg én:)).

a cessna

Lassan felszállunk és kezdődik a hullámvasutazás. Azért, hogy mindkét oldal jól láthasson a gép először balra, majd jobbra dőlve repül rá az egyes alakzatokra. Ezekből több mint 7O van a térségben, ráadásul nem csak nazca közelében, hanem palpa mellett is, de a repülős nézelődés ezekből a nazcahoz legközelebb eső, egyben legismertebb és legszebb12-t járja körbe. Próbáltam fotózni, de baromi nehéz egy rázkodó semmi gépen rendes fotókat késziteni. Ez a kolibri lett a legjobb (a póknak például csak a potroha látszik:)):

A gép földetérése után, múzeum (semmi különös), majd délután másik két vállalkozó kedvű sráccal egy helyi idegenvezető segitségével barangolunk a közúthoz közel eső vonalakhoz. Itt két fémből készitett kilátó is van, illetve vannak dombok, az egyes vonalak (ezekből több mint 2OOO van) ezekhez, mint központokhoz futnak be. Ezekről a közeli alakzatok jól kivehetőek. A palpa közeli kilátóról például ez látszik:

balra a kockásfülű nyúl:)

Ambvivalens érzéseim vannak. Egyrész nagyon tetszik, hogy 1 solért másfél decis poharakban, nemzeti eledelemet árulják: a tejberizst:), viszont minden nagyon alacsonyan van, ma csak négyszer vertem be a fejem, ajtófélfába, utcai bolt előtti napernyőbe... Ezért cserében négy tejberizs csúszott le:).

Holnap korán indulok limába (visszafelé is jó 8 órás útra kell számitani..), mert este 1O-kor repülök santiago de chile-be (hajnali fél háromra érek oda), majd másnap reggel kilenckor (hát igen, elég hülye időpontok, de ez volt a legolcsóbb repjegy..) indulok tovább a húsvét szigetre. Holnap nagy valószinűséggel nem lesz net, a szigeten meg még nem tudom, hogy milyen lehetőségek lesznek. A szállás (igen van:)) honlapja erre nem ad támpontot. 

nazca

nazca  este 1O.3O

Reggel arra ébredtem, hogy buszra kell ülnöm, mert régen utaztam már 7-8 órát egyhuzamban:). Nazca lett az újabb úticél. A 43O km-t valami miatt majd 8 óra alatt teszi meg a busz, ráadásul át is kell szállni. Minden busztársaságnak külön pályaudvara van, ezek persze messze vannak egymástól, ezért előre ki kell találni, hogy melyikkel utazol. Én a Soljuz-t (márcsak a neve miatt is:)) választom. Azt gondoltam, hogy majd olvasok egy jót. Hát nem. 3 filmet adnak, persze jó hangosan, a soför meg saját maga szórakoztatására pluszba még zenét is hallgat. Persze semmi sem tart örökké, hat körül megérkezek nazcaba. A város nagyon barátságos, nyüzsgő, életvidám főtere van. Ráadásul választások lesznek, és az egyes jelöltek mellett nagyban folyik a kampány. Nagyon tetszik, ahogy csinálják. Dobosok, fúvósok zenei kiséretével megy a menet. Inkább népünnepély jellege van, mint kampány.

A busz elment a vonalak mellett is, de semmit se láttam, bár nagyon meresztettem a szemem:). Na majd holnap a levegőből, mert az első utam egy repjegyeket árusitó uatzásszervezőhöz vezetett (a baleset óta csak 3 cég repültett. két időpontban vannak túrák: reggel és délután, én reggel megyek). A második, meg egy olyanhoz, amelyik a földön mozogva mutatja be a vonalakat, kisebb dombokra, kilátókra felmenve. Van egy, a leleteket bemutató múzeum is, ezekkel a holnap szépen el fog menni.

szabadlábon:)

ismét lima, este 1O után

tehát reggel felkerestem a boliviai bevándorlásiakat. Megfenyegettem őket, hogyha nem rendezik sűrgősen a helyzetem, a magyar hadseg megszállja őket (boliviát három szomszédja is megverte különböző háborukban, ő a helyi örök vesztes, talán még nekünk is sikerülne...). Szóval minden simán ment, csak 5 ablakhoz kellett elmennem (némlyikhez persze többször is). A végén mégiscsak adtam nekik 44 dollárt, elvégre bolivia dél-amerika legszegényebb állama, dotálni kell egy kicsit őket (mondjuk felháboritó, hogy én fizetek azért, mert a boliviai határőrnek fáj a munka...). 


Friss szabadságom arra használtam, hogy gyorsan vettem egy repjegyet limába, és délután áthelyeztem a székhelyem (a hátáron volt egy egyetemista, aki kérdőivvel zaklatta a turistákat. Elmondtam, hogy mit tapasztaltam, kényszeredett mosoly). 


A repülést is egyéni módon oldják meg. Limitált, hogy La Pazból mennyi nemzetközi repülőjárat indulhat, ezért a miénket elöszőr santa cruzba vitték el (ez keletre van), hogy onnan menjünk limába, nyugatra. Igy sikerült a másfélórás utat, majd ötórásra kihúzni...

Az a jó az utazásban, hogy minden napnak megvan a maga szerencsés fordulata, apró kis ajándéka. Mikor megérkeztem még éppenhogy világos volt, pedig mindent elkövettek, hogy későn érkezzünk meg. Mint a limai közlekedés nagy tudója:) busszal vágtam neki a szálláskeresésnek (a cél a miraflores nevű negyed). A buszokra ki van irva, hogy melyik városrészbe, vagy főbb utcára mennek. Callao látom az egyiken, ez pont jó lesz (ez az egyik nagyobb utca neve, ami belvárosban taláható. Ahol múltkor aludtam onnan voltak erre menő buszok). Nohát, akkor rajta. Egy kis idő múlva kezd gyanus lenni, hogy nem arra megyünk (kétszer már jártam erre) amerre kellene. Aztán beugrik, hogy van egy ilyen nevű városrész is. Erről az útikönyvek három szóval emlékeznek meg: messzire kerüld el. Buszrol gyorsan le, de hol vagyunk? Jó érzékkel megkérdezek egy hölgyet (peruihoz képest nagyon jól beszél angolul), kisegit. Aztán együtt megyünk egydarabon a busszal és beszélgetünk. Büszkén mondja, hogy jogász:), dézsavű, mindketten jót derültünk (úgy tűnik, nem tudok limaba érkezni úgy, hogy ne kollegával hozzon össze a sors:)).

még mindig la paz (remélem már nem sokáig:)) fél tizenegy


la paz a világ legmagasabban fekvő fővárosa (de ezt már mindenki tudja remélem:)). A város egy völgyben helyezkedik el (ráadásul ez a völgy lejt is, ezért nincs sik utcája a városnak, vagy felfelé, vagy lefelé mész), és még igy is magasan van. A környező hegyek egynémelyikén hósapka is látszik. Éppen ezért sporólósan állnak hozzá az élthez. Páldául ha ismerősök találkoznak csak egy puszit váltanak:). Vagy ami a legjobban tetszik, az indián asszonyok, úgy árulják a portékáikat, hogy néha alszanak közben (nem is megy az üzlet). Én is energiatakarékos üzemmódba helyeztem magam. Aki ismeri a városnézős tempómat:), az most egy lassitott felvételt láthana, ha itt lenne. Szépen komótosan baktatok az utcákon. Az orvosi ajánlás az volt (az útra készűlvén kiokositottak, hogy mi a teendő ilyen magasságban), hogy sok folyadék és csoki:). Ez utóbbit lelkesen teljesitem:). Már  csak azért is, mert szinte minden sarkon árulnak 1 bolivianosért (kb 28 forint) egy szelet csokit. Nem győzöm elövenni a pénztárcámat:). A belváros egyébként egy laza félnapos sétával teljesithető. A város alapitásának az évében rakták le a ferencesek templomának alapját (ez ma katedrális). Ennek a tetjére is ki lehet mászni.

A ferences katedrális a város főutcáján, a prado-n található. Innen nem messze feljebb a völgy egyik oldalán található a nagy boliviai nemzeti hős Murillo nevét viselő tér. Itt is van egy katedrális, és rögtön mellette a boliviai elnök rezidenciája és a törvényhozás épülete álldogál.

Az utcákon mindenfélét árulanak, és mindenből pénzt próbálnak kihozni. A legfélemetesebbek a cipőpucolók (a képen a a kerités elött somfordál egy). 

Ezek csuklyát vislenek. Van olyan hely, ahol a cipőpucolók céhének több mint 2O tagja gugol egy sorban, kuncsaftra várva. Ilyenkor semmi más csak 2O szempár követi minden lépésedet és közben mindegyik kiabál, hogy 1 bolivianosért rendbehozza a cipődet. 

Az időmből futotta egy kis spanyol nyelvleckére is. Beültem megnézni a harry potter 7/1-et (kétszer olvastam már, szóval a történet megértése nem volt nehéz, de voltak egyes mondatok is, amiket megértettem:)). Nagyon vicces az itteni mozi. Elöször is a jegypénztáros néni mögött van egy tábla, amely a terem ülésrendjét mutatja. Minden szék helyét egy kis lyuk jelzi (jár persze hozzájuk egy szám- és betűkód is). Ezekben a lyukakban van a jegy:). Megmondod, hogy melyik (persze amelyik még szabad) ülőhely kell, és a néni kiveszi a táblából a kért jegyet. A mozi nem 3D, de reklámoz 3D-s filmeket is. Ezeket szépen levetitik, szemüvege persze senkinek sincs, de igy is hatalmas a siker:). A film felénél szünet:), ja és itt túl sok az alkalmazott, mert 4 embernek csak az a feladata, hogy a helyedet megmutassa (minekis?). 

Holnap reggel a boliviai bürokráciát  tesztelem:).

rossz pénz nem vész el alapon, megkerültem:)

la paz (a béke), este 1O.3O után


és valóban, csak zsúfolt internet kávézók vannak. Egybe bementem, de ördögien lassú jószágokkal dolgoznak (itt a jobbfajta mobiltelefon, a digiális kamera, csak turistánál és "menő" peruiaknál látható, az internet ehhez képest még hátrébb kullog), a machu picchu alatti szálláson nemhogy wifi, de még melegviz sincs. A jelszó: minél kevesebb ráforditással, minél nagyobb haszon. Az árak európaiak, szemérmetlenül lehúzzák az embert, akkor, amikor az átlag  perui napi pár solból tengeti magát. A szolgáltatás szinvonala azonban perui. Valahogy igy érezhette magát a nyugati turista az 198O-as évek végi Magyarországán, ahogy most én itt. És még egy párhuzam a régvolt Magyarországával, nagyon sok a fölöslegesen alkalmazott munkaerő (falakon belüli munkanélküliség). A vonaton például minden kocsihoz 2-3 fős személyzet jár (ok, egy pohár üditő és valami semmi harapivalót is kap a megfáradt utas a jegyhez, de ehhez elég egy ember, sőt két kocsinként egy). 

szerda

cuzco-ból az inkák szent völgyébe vitt az út. Ez a hely teli van romokkal, a két legjelentősebb Pisac és Ollantaytambo (a busz megállt Urubamba "városában" , itt belecsöppentem a helyi piacba, hát mit mondjak, nem lehet semmihez sem hasonlitani:), bár bolivia erre is rávert...). Tipikus inka település mindkettő. A magaslatokon erődök és templomok romjai, melletük mezőgazdasági teraszok. Nem semmi, hogy miket tudtak ezek épiteni. Tájfutóknak, hegymászóknak kiváló a terep, az otthonülő, számitógép elött görnyedő egynémely világjárónak, viszont gyilkos. Éppen ezért a ritkás levegő, a nagy szintkülönbségek miatt, mindenütt készenlétben tartanak tiszta oxigént, biztos ami ziher alapon. 

pisaci teraszok, hátul az erőd látszik

Az Ollantaytambo mellett található falu mind a mai napig megőrizte az inka települések szerkezetét, a falu házainak még mindig az inka falak szolgálnak alapul.

az ollantai erőd falrészlete

Egyben ez az utolsó település Machu Picchuig, ahova közúton még el lehet jutni, innen már csak gyalog, vagy vonattal. Én a vonatot preferáltam, ez két óra alatt ért Aguas Calientes-be. Ugyanez gyalog 3 nap.

csütörtök

másnap reggel fel a hegyre. Ez több mint 4OO méteres szintemelkedést jelent. 1O percenként jár busz ez majd 2O perc alatt teszi meg a távot. Buszról le és máris a bejáratnál van az ember. Egy kis emelkedő és az ismert látkép fogad.

hát ilyen 

Letelepedek az egyik teraszra és előveszem a reggelit (szemetes sehol nincs a romterületen…), most csakazértis miden percet kiélvezünk alapon. A látvány felejthetetlen. A reggeli órákban csak úgy hemzseg a hegy legelterjedtebb élőlénye: a turista. Azért van néhány láma is (szerintem azok is csak miattunk). Meg meleg, a nap kegyetlen kezd lenni, délután egy körülre még a legkitartóbbakat is lekergeti a hegyről (addigra persze már mindent alaposan körüljártam, még az inka hidhoz is elmentem, ez kb. 4O perc séta az egyik sziklafalon).

láma meleg van

Persze a profit jegyében van olyan csoport is, amelyet éppen ekkor hajtanak felfelé. Lefele viszont gyalog megyek, van egy külön ösvény a hozzám hasonló bolondoknak. Bő egy óra mire leérek. A növényzet leginkább hegyvidéki dzsungelre hajaz. A vegetáció dús és változatos. Turista itt már nemigen van, viszont találtam kolibriket:).

A vonat visszafelé Cuzco közelébe visz Poroy-ba, innen taxival Cuzcoba. (Természetesen Cuzco és Machu Picchu között nincsen közvetlen vonat, minek is, hiszen mindenki Cuzcoból megy az inka városba, máshogy nem is igen lehet). Persze értem én, igy a környező településeknek is csurran-cseppen valami.) Itt még bőven elérem a Puno-ba menő éjszakai buszt. A buszon európa, észek-amerika és ausztrália képviselteti magát. A képet néhány perui is szinesiti. Itt szigorú ültetés van, és nincs hátsó hármas sem, viszont mélyre dönthető székeke vannak. Ennek ellenére nem sikrült jól az alvás. 

péntek

Hajnali 5-kor a sofőr azzal ver fel mindekit, hogy sztrájk van, innentől csak gyalog. Van egy-két spanyolul tudó texasi, ők kideritik, hogy már egy hete tart a sztrájk (!). A peruiak megint hozták a formát. Mert ugye senki nem szólt este, amikor eladta a jegyet, hogy mi várható. Szép lassan azért beérünk, még szerencse, hogy a 35O kilóméteres távnak, csak az utolsó 6 kilométerét kell letalpalni. Ez nekem nem gond, de van aki bőrönddel utazik... Puno a Titikaka partján terpeszkedik, ez adja a fő, ha nem az egyetlen, vonzerejét. Innen folyamatosan mennek a hajók a szigetekre. Én a Titikaka hires totoranádból készitett úszó szigeteire vagyok kiváncsi. Az nagyon vicces, ahogy mászkálsz a nádszigeten, furcsa, de jó érzés. Amit viszont itt turizmus cimén művelnek, az a kritika alja alatt fél méterrel van. Ötperces előadás a szigetekről, majd a következő bő másfél óra az ajándéktárgyak vásárlásáról szól. 

Punotól már szinte csak egy ugrás:) (potom 2OO km) dél-amerika egy legjelentősebb régészeti lelőhelye Tiahuanako. A bökkenő csak az, hogy úgy 16O km elteltével van egy boliviai határ. Bárkivel beszéltem Punoban, nem sok pozitivummal kecsegtetett. Olivér jóvoltából a Rozsa Floresre vonatkozó nagyon hasznos mondattal felszerelkezve:) közelitek a határhoz (busz elméletileg óránként jár ide. A menetrendet persze nem tartják, a busz valójában akkor indul, ha minden ülésen ül valaki. Rajtam kivűl mindenki helyi..). A határon iszonyú sok ember, mindegyik seftel. 

a határ

Aztán ahogy haladok el is hagyom a határt. Nem volt ellenőrzés! Rá is kérdezek egy helyinél, hátha csak annyi történt, hogy nem vettek észre:), de megerősiti, hogy itt bizony nincs. Punoban mindenki arról regélt, hogy kilométer hosszú sorok vannak, meg ilyenek (ez is a perui mentalitást tükrözi, inkább maradj ott és költsd ott a pénzed). A zökkenő csak az, hogy a peruiak kizárólag a határig szállitanak (egyébként jellemző, hogy Punoból nincs szervezett út Tiahuanacoba, boliviai részre visznek utakat, csak ide nem.. ha érdekel, old meg magad). Taxi viszont sok várakozik a határon. Ezek alapvetően a fővárosba, la paz-ba mennek (kb 15O kilométer!). Az egyiket meggyőzöm (Hamilton bácsi segitségével:)), hogy az innen már csak egy 4O-esre levő célterületre dobjon el. A településnek egy-két szállója van, én stilszerűen a Wirakocha hostalben szállok meg, ezzel én lettem a második vendég (az első egy orosz, aki már 3O éve él dél-amerikában). Az már egy pár óra ittlét alatt is kiderűlt, hogy bolivia jóval olcsóbb, mint peru. Páldául a taxi kevesebbe került, mint a limai reptéri tanszfer. A szállás meg idáig a legolcsóbb, még a dormitoriumokat is veri. Fél tizkor már csucsuka, azzal, hogy itt peuhoz képest plusz egy óra van.

szombat, azaz ma

reggel gyors zuhany - itt sincs meleg viz - majd pár perc séta és érkezés a jegypénztárhoz.  Na itt nincsen hosszú sor, alig pár ember lézeng csak. Két múzeum és két régészeti terület adja a tiahuanakoi ásatások látnivalóit. Az egyik múzeumban "csak" egy 7 méteres lenyűgöző Pachamama-t ábrázoló monolit található (a többi terem zárva..), a másikba a helyben kibányászott műtárgyak vannak bezsúfolva. A romterület annál lenyűgözőbb látvánnyal szolgál. Bár ütött-kopott, de sejtetni engedi a hajdankor fényét. És hát ugye itt található az a bizonyos nap kapu.

innen délután a helyi tömegközlekedéssel megyek tovább a fővárosba. Ez nem más mint egy mikrobusz, ami egyirányba közlekedik, és ott áll meg, ahol valaki fel, vagy le akar szállni. Csupa indián, az asszonyok a hagyományos öltözetben, két varkocsba font hajjal és kis pörge kalappal, meg iszonyatos nagy batyukkal közlekednek. A busz, mint kiderül, la laz egyik elővárosában állt meg. Több taxissal kellett beszélnem, mire volt egy bátor jelentkező, aki bevitt a belvárosba (útközben esik csak le, hogy külön engedély kell ahhoz, hogy la pazba bemenjen, ilyen neki nem is volt). Azért valahogy csak megérkezek. Szállást keresek, ahol kérik a boliviai imigrációs betététlapot (Tihauanakoban azt se kérdezték, hogy hogy hivnak). Büszkén mondom, hogy én hogy jöttem boliviába és csak perui van. Fejcsóválva mondják, hogy ezesetben illegálisan vagyok itt és az a legjobb, ha hétfőn az immigrációs hivatalban (szerencse a szerencsétlenségben, hogy ez két utcányira van csak a szállástól) kezdek. Ezzel nagyjából el is dőlt, hogy mit csinálok a következő napokban (az alap az az, hogy csütörtökre van repjegyem limából hanaga roa-ba és előtte még nazca vonalakat szeretnék nézegetni, ez ugye behatárolja a boliviai cselekvést). Tehát a terv az, hogy holnap még maradok itt s hétfőn megyek vissza limába (persze csak ha nem lesz gubanc. lehet, hogy a rozsa floresre vonatkozó mondatot mégiscsak használnom kell majd:)?).

cuzco

este 1O

buenas noches a todos:)

mindenkinek nagyon köszönöm:) muchas gracias:)

ott maradt abba a történet folyása, hogy limában töltöttem az első perui napom. A másodikat is. Ezt egyrészt arra használtam, hogy a figyelmembe ajánlott múzeumot megnézzem (Larco, museo artre precolumbiano), bemenjek a Katedrálisba (ez vasárnap zárva volt) és megtervezzem a hogyan továbbot. A Larco igazi gyöngyszem, fél napig bámultam a tárlókat. Külön érdekessége a helynek, hogy a 45.OOO ki nem állitott műtárgyat is meg lehet nézni, ezek szép rendben sorjáznak a nyitott raktárban. A Katedrális hatalmas, Pizzaro bácsinak is szoritottak helyet benne. A peruiak ma már büszkén mutogatják, végülis sokat köszönhetnek neki:).

a katedrális és környéke

tegnap végigettem az összes utcai árus által kinált kajákat. Ja, és rájöttem, hogyan lehet a turista adót kikerülni. Egyszerüen egy perui után kell vásárolni és annyi solt (1 sol kb 7O ft) adni, amennyit az elöző  adott, ha ilyen nincs lealkudni minimum a felére. Müködik.

a közlekedés kaotikus. A gyalogos van a hierarchia alján. Sok kereszteződésben még lámpa sincs a gyalogosoknak (fölösleges befektetés ugye:)), akkor mehetnek, ha nincs kocsi. Környezetszennyezés az viszont van. Ami itt van, ahhoz képest a budapesti levegő alpesi tisztaságú. Egyébként a város tiszta, direkt bementem a nyomornegyedekbe is. Sok a rendőr (csak ötféle egyenruhást számoltam), sok helyen a forgalamt is ők irányitják, bár nem nagyon veszik figyelembe a karjelzéseket. A kocsi legfontosabb alklatrésze a duda. Ezt reggel induláskor elkezdik nyomni és csak este hagyják abba. Ez az index, az üdvözlés, a nem adok elsőbbséget, a siess már, a taxis kérdése, hogy kell-e fuvar, a le ne lépj, mert..., a lépj gyorsan a járádára, mert... A tömegközlekedést szószerint kell érteni. Buszjárat alig van, helyette egy irányba menő mikrobuszok  vannak. Ezekre nincs az az ember mennyiség, amelyet ne zsufolnának fel.

néhány első napi kép:

a san domingo kerendője

utca részlet 1.

és 2.

itt mindenki ezt issza. ha valaki erre jár, ne tegye...

A továbbiakban természetesen gyorsan az andok felé vettem az irányt. Cuzco busszal 22 óra (és a menetrend persze csak tájékoztató jellegű:)), ezt most nem vállaltam, szóval repülő. Az egész hely egyébként arról szól, hogy hogyan kopasszunk turistákat. Hihetetlen amit művelnek. Megveszi az ember a repjegyet és a reptéren derül csak ki, hogy ott még adót is kell fizetni. A múzeumba kombinált belépők vannak, a főhelyszint csak úgy tudod megnézni, ha váltasz jegyet a futottak még kategóriás helyekhez is, ahova persze a kutya se megy el. Tehát ma reggel repülés. Az út nemegészen egy óra. A mai nap teljesen cuzcoé. Az inkák egykori fővárosa, amit bár átépitettek a spanyolok, de azért még őriz néhány csemegét. Itt van az inkák egykori főtemploma Qorikancha, egy inka erőd Saqsaywaman (ezt kb úgy ejtik, hogy szekszivuman:)), ami arról hires, hogy itt megverték Pizzarot az inkák. És persze a gyarmati múlt is csodálatos templomokban köszön vissza. Összeségében nagyon jó kis játszótér, sokat lehet mászkálni, és ráadásul nagyon hangulatos. Amire figyelni kell, az az, hogy 3OOO méter fölött vagy, ezért a levegő ritkás. Azt vettem észre, hogy hamar fáradok, és a nap iszonyatosan tűz (beszereztem egy tökfödőt, ezt egyébként előbbutóbb mindenki megteszi).

Egyébként szerintem a világ összes turistája pont itt lebzsel, tömve a város. A következő két napot is leszerveztem (itt derűlt ki, hogy már alig vannak jegyek, szóval sok a turista), igy holnap az Urubamba völgyébe kirándulok, ott 4 inka emlék kerül teritékre, majd este érkezés aguas calientes-be, ez az utolsó lakott település machu picchu előtt. Itt alvás, majd másnap kalandra fel:). Csütürtök este vissza cuzcoba, és egy éjszakai busszal puno-ba (kb. 7-8 órás az út), ez a titicaca kapuja (mindezt azért irtam le, mert lehet, hogy pár napig nem lesz net..). És néhány cuzcoi kép:

az inka naptemplom egy részlete

a főtér

és ahonnan a főteret fotóztam (szexivumen:))

az egyik plaza

lima

este 11.3O

tegnap (szombat) 1O-kor szállt fel a gép los angelesben. Avianca (kolumbiai légitársaság) járat, bogotába, majd onnan limába. A felszállásnál a hispánok elkezdék veti a kereszteket, igy én nyugodtan hátradölhettem, mert ennyi imát csak meghallgatnak ott fenn:). Az út 7 óra, ráadásul megint időeltolodás, igy este 8-ra vagyunk ott. Bogata reptere felülmúlja a los angelesit, mert mig ott nem volt internet, itt igen (a szállóban péntek este megint elment a net..). Ez azért fontos, mert szállás még nem volt, és hajnali egykor nem úgy akartam limába érkezni, hogy lövésem sincs a továbbiakról. Szóval bogotában internet (dollárral fizet az ember és dollárban kap vissza (!), sőt olcsóbb mint az usában a hostelekben a fizetős net). Kinézem a helyet, de már foglalni nem lehet, hiszen szombat este van. De legalább van cim.

bogota lima járat. Ugyanazt a rajzfilmet adják (Gru, nagyon jó, nézzétek meg) igy olvasok. Mellettem egy perui ül és megkérdi, hogy miféle szerkentyűm van (elektronikus könyv). Namost én jobban beszélek spanyolul, mint ő angolul, de szépen elbeszélgetünk a hátralevő időben. A lényeg, hogy figyelünk egymásra és csodák csodája értjük, hogy mit mond a másik. Büszkén mondja, hogy jogász. Vigyorgok, mondom én is. Na jó, de ő végzett (kedves, azt gondolta, hogy diák vagyok:)).

a reptéren senki nem kérdezte, miért jöttem, miért csak egy hátizsákom van, mennyi pénzt hoztam, hol fogok aludni, miért utazom egyedül, még a a cuccomat se nézték meg. Persze azért volt egy kis közjáték, mert elkezdete a hőr nézni a bűnügyi nyilvántartást. Laszlo Fernando Kovacs, Laszlo Pedro Toth, meg a társaik. Ha az összes Laszlo nevű zsiványt végignézi, akkor nem lesz gond azzal, hogy hol alszom, de azért képbe hoztam, hogy az a keresztnévem és nem a család (hát igen, a magyar névrend). Igy már mehettem is. Itt is van egy zona taxi, csak őket engedik be a várórészbe (hajnali fél kettő, már csak taxi jár). Az árlista ki van téve. Én vagyok az első, aki kijön (a többiek még várják a csomagot), a tixis utazásszervező jön, hogy hova vigyenek. Mondom ennyiért sehova. De ha mással megyek, kirabolnak, mondaja (próbál a sztereotipiákra rájátszani). Két lépés és kintvagyok, és csodák csodája van olyan taxi, amelyik olcsóbb és baj nélkül bevisz. És csodák csodája, a kinézett hostelben van hely:). Fél háromkor már aludtam is.

ma egész nap lima. Kétféle perui van. Az egyik a mellkasomig ér, a másik a vállamig. Jellemzően megőrizték az indián vérvonalat. A hely kicsit az arab városokra emlékeztet, azzal, hogy itt nincs kosz (vagy csak még nem láttam). A hely alalpvetően kultúrált, de persze ha letér az ember a turisták által taposott ösvényről, akkor elég hamar belecsöppen a perui valóságba. Csak egy példa: a városban léptennyomon, kis tarfikok vannak, ahol üditőt és rágcsálnivalót árulnak. Amikor lement a nap némelyikben gyertyával világitottak. Nagyon nagy a kontraszt, igy egy nap után is.

az árképzés egyedi. Kérek egy palack vizet, másfél sol. Fizetek, mikor egy perui is ugyanazt veszi, ő egy solt fizet.

a város sok földrengést és tűzvészt élt meg, egységesen nem maradt fent a gyarmati fővárosnak még a magja sem, de nyomokban igen. A főbb látnivalók egy rakáson vannak. Ami nagyon szembetőnő, az az, hogy a templomokba itt nem a túristák járnak, hanem a hivők. Perui volt az első amerikai szent, a domonkosok templomában őrzik a fejét. Itt van egy czestochowai madonna másolat (new yorkban is van egy a szent patrik katedrálisban).

 (a net nagyon akadozik, nem tudok képet feltenni ma)

ilyen még nem volt:)

ma csak pihenés volt, semmi extrát sem csináltam, csak a koreai negyedbe néztem el:), hogy ne csak a legkissebb lásson soksok koreait:)

Ja, és vettem repjegyet Limába. Holnap repülök. Közvetlen járat nincs, átszállás Kolumbiában:), remélem, nem marasztalnak majd..

Az olcsóbb repjegynek az az ára, hogy hajnali egykor fog a gép Limába érni. Na majd meglátjuk.

két napig nem volt net, hát ezért nem

hollywood

Remélem már mindenkin mutatkozik az elvonási tünet:), na jó, akkor most ömlesztve az elmúlt három nap.

kedd

tehát az isten háta mögött két blokkal (itt minden távolságot igy adnak meg) ébredtem. A kocsit csak délután kellett visszaadni, az meg ugye rengeteg idő, igy elugrottam a Napa völgybe, ami csak ötven mérföldre van északi irányba friscotól. Sokatpróbált alkoholista olvasóim bizonyára tudják, hogy ez a hely a kaliforniai borászat központja (mint sok minden ez is az oroszoknak köszönheti a létét. Mert ha nem avatakoznak közbe 1849-ben, akkor egy magyar nem jön ide néhány szőlőtőkével, és nem alapitja meg az első borászatot). A városka nem sokat mutat, az persze látszik, hogy pénz az van dögivel, minden tip-topp, de olyan vegytiszta az egész. Pont az ütött-kopottság, ami a báját adja az ilyen helyeknek, hiányzik innen. A környék, és a szőlőültetvények, azonban jól néznek ki. A kedvencem: szőlészet pálmafákkal:).  Ja és persze az ősz is kellett hozzá, hogy a domboldalak ezernyi szinben fürödjenek a napsütésben:

Innen vissza friscoba. A GPS (kezdünk összeszokni, de vannak még surlódások) megint elkevert, igy nem az eredeti irányba vitt (kelet felöl), hanem egyenesen északról. Ez egy dolgot jelent. A Golden Gate-n kell megérkezni:). Most verőfényes napsütés van, és a van egy parkoló is a hid lábánál.

gg

Még bolyongtam a városban egy 5-6 órát, mert zseniális tervet eszeltem ki arra, hogy spóroljak az idővel: éjszakai buszút.

SF látkép

Este 9-kor indul és másnap reggel 8-kor érkezik meg los angelesbe a járat. Meg is vettem a jegyet, fel a buszra. Igen ám, de hogy alszik az ember? Kettes ülések vannak, nem a legkényelmesebb. Fészkelődés közben beugrott, hogy a hátsó sor talán másképp néz ki. És valóban ott 3 van egymás mellett és üresek. Na, nem sokáig. Itt még a 19O centimmel is el tudtam dölni. Gondolatban pont simogattam a fejem, amikor elkezdett esni az eső. Na hol van az egyetlen lyuk a tetőn? Igen, ott. Nem esett sokáig, de ahhoz elég volt, hogy az egyik szélső szék elázzon. Két széken meg ugye nem lehet aludni, ezt bizonyitotta a többi utas is. Mi legyen? Ekkor beugrott, hogy a hátizsáknak van egy esőköpenye, ami kb ugy működik, mit a gumirozott lepedő, és pont ráillet a székre. Az előttem lévő srác a skót kultúra nagy barátja volt, látva mutaványom azt kérdzete, hogy szeretem e a scotchot:). Még altató is akadt:).Végre alvás (én lepődtem meg a legjobban, hogy sikerült. egyszer strasbourgba éjszakai vonattal mentem, hálókocsiban, ott nem aludatm ilyen jól).

szerda

Én voltam az egyetlen aki frissen érkezett meg LA-be. Gyors szálláskeresés, itt rendbetettem magam, majd neki a városanak. A szálló hollywood kellős közepén van (a hollywood jel is látszik innen), pár lépés a walk of flame, a kicsillagozott hollywood boulvard. Rögtön az egyik kedvencembe botlottam:

Bámészkodtam még egy darabig (a lényeg egymás hegyén-hátán van mindössze 2-3OO méterre zsúfolva), majd irány az Universum filmstúdió. Ez a leglátógatóközpontúbb (van egyáltalán ilyen szó?) stúdió. Itt tkp egy vidámpark van a stúdió mellett, ahol az egyes játékok az Univerzal produkcióiból meritenek. Ezek egy adott film elő-utósztoriját, esetleg mellékszálát mesélik el. Iszonyatosan profi az egész, nagyon élvezetem. King Kong, Jura park, Shrek, Simpson család, Terminátor 2, Múmia, Waterworld. Mindegyik más és más.

a simpson bejárata

Az egyik hullámvasút, a másik ugyanaz csak vizen, a harmadikban 4D-ben megy a sztori, a megyedikben szinészek is játszanak, az ötödikben füst és robbantások, a hatodik szimulátor. És mindemellett van egy kb órás stúdiólátogatás, amikor körbeviszik az embert abban a faluban, ahol mind a mai napig forgatják a filmeket. Mindent kényelmesen meg- és végignézve el is ment a nap hátralevő része. Vissza a szállásra, ahol a két ausztrál lakótárs éppen jointot sodort:). A netet két napja telepitették, tehát nem működött. Azért a fáradság végül mégis elővett, ezért kivételesen élfél előtt már ágyban (!) voltam.

csütürtök

ma sunset boulvard, melrose avenue (egyik sem nagy szám, sőt.., viszont soksok idő), egy kis belváros és Pasadena. Akkora ez a város, hogy csak azzal elment egy óra, hagy a metróval egyik helyről a másikba mentem. Ráadásul nincs egy központja, hanem mindegyik önnáló életet él (6 repteret számoltam a térképen, mindegyik helynek megvan a sajátja). A mai programból Pasadena tetszett a legjobban ez kellemes, "kis"város:

pasadena városháza

holnap LA folyt.

valahol az isten háta mögött...

itt este tizenegy után

tegnap reggel arra ébredtem, hogy az eső masszivan teszi a dolgát, de mivel az Alcatrazhoz az első induló hajóra még elöző nap meg kellett váltanom a jegyet, mese nincs nekivágtam. A gyaloglást most kihagytam, de nem csak az eső kedvéért, hanem a kábelkocsi miatt is. Már az első napon is fentem rá a fogam, most nem menekült. Fogaskerekű fogaskerekek nélkül. Itt egy kábel fut a sinpár között (ha nincs forgalom lehet hallani, ahogy a kábel suhog a fémházban). A végállomáson, meg egyszerűen megforditják a kocsit és már mehet is visszafelé. Ezt a kis hegymászót használják arra, hogy a meredek utcákon is lehessen tömegközlekedni. Az emberek (ha nem esik) a nyitott részen megkapaszkodva, állva is utazhatnak és utaznak is:

A hajóval hasonló a konstukció, mint new yorkban, tehát előre foglalt időpontban visz, vissza viszont akkor jöhetsz, amikor jólesik, persze az utolsó járattal mindenképpen le kell lépni. És persze itt is monopiluma van egy cégnek..

Miután a hajó befutott a sziget dokkjába gyorsan kipaterolták a népet, hogy mehessenek vissza a következő tranzitért, na igen a profit.

Az eső kezdett alábbhagyni, igy már csak hideg volt. San Diegoban pont azon szivtam a fogam (hála édesanyámnak mindegyik köszöni szépen jól van, bár a bal felső hatos kicsit érzékeny az utóbbi napokban..), hogy a csuda meleg miatt, mostantól már nem lesz szükségem a kabátokra (kettő is van nálam), és a hátizsák egyharmadát fölöslegesen foglalják. Már másnap megdőlt tévképzetem. Tegnap mindkettőre szükség volt.

Szóval fölmásztam a sziklára. Pont azon gondolkodtam, hogy milyen lelkesen jönnek egyesek börtönbe, másokat meg milyen néz rávenni erre. A múzeumban van egy összehasonlitó ábra, amely a bötrönnépesség és össznépesség arányának országonkénti alakulását mutatja. Magyarország az előkelő 4. helyet foglalja el, az usa, a szovjetunio és dél-afrika mögött. A szemfülesek már rájöttek, hogy nem túl friss a statkó, de a tény, az tény.

A börtönnek 4 blokkja volt, mindenigyknél hasonló a megoldás.

D blokk, a nehéz fiuknak

Ami nagyon tetszett, hogy a folyosóknak utcaneveket adtak, detto, mint a westend:). És egy érdekes gondolat, ami a börtönparancsnok dolgozószobájának a falán látható:

Az eső végképp feladta, vissza a szárazföldre. Ami nagyon hiányzik (persze ti is:)), az a jó leves. Sőt már a rossznak is örültem volna, csak legyen. Na a kikötőben árulnak hallevest. Nosza. Amikor rendelek, kérdik, hogy cipóban kérem e. Hohó, itt valamit tudnak. Tkp sajtleves haldarabokkal, fenséges, ráadásul egy pékség van a szomszédban, igy a cipó friss. dirket figyeltem, rajtam kivűl senki sem ette meg a cipót (bele-belecsiptek csak), pedighát...

Az idő szépen el ment, koradélután lett. Megint kocsit béreltem. Na nem azért mert szeretek vezeti, meg mert imádom a tizmilliós nagyvárosok dugóit, hanem mert a Yosemite nemzeti parkba (kb. négy óra közúton) a friscoban befizetett kirándulás annyi, mint a kocsi két napra, és igy legalább a magam feje után.

Tegnap elkezdtem a célobijektum megközelitését, mintegy 1OO mérföldnyire ez siekrült is, ezért ma elég korán a parkban voltam. Egyes utak már le vannak zárva, mert 3 ezer méteres magaságban helyezkedik el a park egy része és ott már hó van. De ami nincs lezárva, az is bőven ad látni- és mászkálni valót.

Kiderült, hogy a hó miatt szerencsém is van, mert az olvadó hó táplálja a vizeséseket (ezek néha ősszel kiapadnak). Észak-amerika legmagasabb, a föld ötödik legmagasabb vizesése itt található. A neve - úgyse találjátok ki -Yosemite vizesés:). Durván 8OO méterről zuhan alá a viz.

Itt is van egy masszonyifátyol vizesés (lásd niagara), de persze ez labdába se rughat az elözőhöz képest.

A park déli részén mintegy 5OO órisáfenyő rejtőzik.

ott az a két piros pötty, két ember

és a toboza

sötétedés után visszaindultam SF felé. Majd amikor meguntam a vezetést betértem egy motelbe.

frisco

tegnap reggel san diegoban a komppal áthajóztam az öbölbeli Coronado szigetre. Itt haditengerészeti bázis van, ez természetesen nem látogatható, viszont a sziget kb. fele lakó-, illetve üdülőterület, ahol szebbnél szebb házak, kertek vannak. Itt szivesen eltengetném a napjaimat, bár búvárkodásra nem igen alkalmas a hely. Egyébként úgy néz ki, hogy kifogtam az év legmelegebb napját. Direkt rákérdeztem, mert mindenütt azt olvastam, hogy itt kellemes, állandó 24 fokok vannak, nem 35. Megerősitették, hogy valóban igy van. Ezt bizonyitandö, tegnap már kellemesebb volt az idő. A nap végén repülés san fransiscoba. Itt viszont kimondottan hideg van, a kabát is elkél.

a város egyébéként nekem nagyon tetszik, izgalmas, nagyon sok érdekes hely van, bár volt olyan rész is, ahol még én is hátaraarcot vágtam (ráadásul fényes nappal). Ennyi kétes egzisztenciát még sehol nem láttam, pedig new york és philadephia is versenybe szállhatnának, csak nem nyernének. Még kanadában se volt ennyi füvező, mint itt, ráadásul itt nem is legális (Swarenegger Arnoldka, a kaliforniai kormányzó pont azon tornázik, hogy az legyen és bár múlt héten országosan leszavazták, a helyi törvények lehetővé teszik, a külön szavazást. Szerintem itt egy hallagtólagos legalizálás már megtörtént, mert a rendőr jelenlétében szivják. Van egy olyan érzésem, hogy igy akarja a társadalmi gondokat kezeni, de persze ez csak rosszmájú tipp:)) A város egyes részei hihetetlenül meredek lejtőkön/emelkedőkön helyezkednek el, szerintem némlyik 4O fok közeli is megvan.

reggel lementem a kikötőbe, hogy behajózzak az Alcatrazhoz. Mára már nem volt jegy reggel 8-kor (!), igy holnap. Na jó, akkor irány a Golden Gate, persze gyalog. Útközben a kikötőben furcsa ugató hangott hallottam:

oroszlánfókák

Több tucat, egymás hegyén-hátán:).

A hid egyébként majdnem túl messze volt, a kikötőtől 6 kilométerre. Tempós séta kellett hozzá, hogy odaérjek (majd vissza). Szombat reggel ott nyüzsgött a város a Presidio parkban (ez a hid elötti partszakasz, ami védett terület). A kis krapekok fociztak (!), szóval semmi baseball, amerikai foci, meg ilyesmi, rendes futball volt ott.

A hidhoz közelitve egyre jobban ködbe borult a hid. A hely klimája olyan, hogy a kikötőbe menetrendszerüen érkezik meg a köd. Van olyan, hogy egy hónapig föl se száll. Ma pont akkor volt köd, amikor oda-vissza gyalogoltam a hidon:)

Bár ahogy jöttem vissza, már kezdett szakadozni, mire visszaértem a parkba, már el is tünt.

Délután a MOMA-ban voltam (modern művészetek múzeuma). Itt kiderült, hogy Moholy-Nagy László Magyarországon született amerikai volt (mindig tanul az ember). A jó hir viszont az, hogy este a katedrálisban (ez bár betonból készült modern épület, nekem nagyon tetszett) Liszt és Bach művekből volt/van orgona konert. 

Este a Japánvárosba mentem (a keleti parton kis olaszországok vannak, meg főkét európai hagyományokat örző városzrészek, itt nyugaton viszont ázsiából jöttek a bevándorlók. Van orosz domb, meg kis kina - bár utóbbi mindenütt van...), ez az usa legrégibb japánok által lakott városrésze. Az épitészeti megoldások, a tisztaság, rendezettség mind-mind Japánt idézik. A helyi ABC-ben csak japán cuccok kaphatók, de olyan szinten, hogy még a friss tej is onnan van.

san diego

itt éjfél, otthon jó reggelt mindenkinek:)

a mai napot kétfelé osztottam. A délelőttöt és a kora délutánt a Balboa parkban töltöttem (a térképen természetesen nincsen Máraira utalás), a nap hátralevő részét meg a kikötőben.

A park hasonlit a Városligetre. Ezt is egy nagy nemzetközi kiállitás alkalmára hozták össze (szép spanyol reneszáns stilusben épitett kiállitó épületek, ma mindegyik múzeum) és van állatkertje is (ez egyébként a világ egyik leggazdagabb állat és növény portfoliójával rendelkezik). A hasonlósgoknak itt vége is, mert a Balbo kert egyrészt sokkal nagyobb, másrészt nagyon ügyelnek arra, hogy rendbe tartsák. A reptér - hogyhogynem - a város kellős közepén van, ezért percenként szállnak el a repcsik az ember feje fölött, itt a parkban is. A parkban, de az egész usa-ban nagyon tetszik, hogy mindenütt vannak ivókutak (ez főként ma jött jól, mert nagyonnagyon meleg volt,  amit viszont nehezen szokok meg - ha már itt járok -, az az, hogy az árakat netto összegbe irják ki (Kanadában is), ráadásul államonként változik, hogy mekkora az adó. Tehát Balboa park (valahonnan ismerős volt ez a név, aztán reggel - ahogy bandukoltam arra felé -  beugrott, hogy igy hivták azt a spanyol ürgét aki elöször látta meg a csendes óceánt  - azért lett csendes, mert amikor megpillantotta, épen nyugodt volt a viz. A névadással egyébként sem vacakoltak sokat spanyolék, san diego is azért lett san diego, mert a szent neve napján jöttek ide.) A park iszonyatos kiterjedésű - az usa legnagyobb városi parkja -, de ez nemakadélyozza meg az embert abban, hogy megszerese, sőt. 

valahogy igy

(persze csalok a képpel, mert ez az egyik legszebb rész, de a többi is szép látvány)

A parkból lehet az állatkertbe jutni. Itt csuda érdekes és ritka állatok vannak, olyanok is, amelyekről idáig nem is tudtam. Láttam koalákat, ott gubbasztottak a fákon, mint túlméretezett gyümölcsök. Éés (remélem lejátsza):

Ketten voltak, a másik még aludt:) 1O.3O körül. 

A meleg arra sarkalt, hogy fedet helyet keressek (ez sem akadélyozott meg, hogy rákvörös legyek), igy kötöttem ki a kikötőben, ahol a múzeumhajókat jártam sorra (itt is van egy anyahajó, két tengeralattjáró, a világ legrégebbi - ma is hajózásra használt vasvázas vitorlása, és a Kapitány és katona cimű örökbecsű film hajója). A kikötőben egyébként sok minden más is van, pl.:

ismerős:)?

OK Pheidiasz forog a sirjában, de azért vicces.

a csendes óceán partján

san diego, este 11 körül

éppen három hete vágtam neki az utazásnak. Hihetetlen, hogy mi minden történt ennyi idő alatt.

Például az, hogy eljutottam a Csendes óceán partjára. Reggel Vegasban keltem, majd repülőtér és irány Los Angeles (itt volt az átszállás), onnan San Diego. A két repülőút összesen másfél óra volt, viszont a reptereken 5 órát kellett várakozni. Egyébként a csekkolás és a biztonsági ellenőrzés nagyon gyorsan megy, pörgetik a dolgot rendesen.

Délután szállt le a gép San Diegoban, az usa 1O legnagyobb városa között van. Ahogy kiléptem a gépből éreztem, hogy itt valami nem stimmel. Döglesztő a meleg. A klimát mi sem jelzi jobban, hogy lépten-nyomon pálmafák sorjáznak az utak mentén. Igy este elviselhető, sőt kellemes is, viszont kiváncsi leszek, hogy holnap napközben milyen lesz. Lepakoltam a szálláson, majd nekivágtam a kikötőnek, ahol hadihajók (innen egy köpés a mexikói határ, igy van itt egy hadikikötő is), múzeumhajók és jahtok sorakoznak. Közben lement a nap és megjelentek a kikötői sétányon a futók, meg a korzozók:). Utána rákanyarodtam a "Gázlámpás negyedre", ez a város egyik "antik" magja, kiderűlt, hogy a szállásom is itt van, csak a kikötőbe egy másik irányba indultam el.

Ma nem fotóztam, de majd holnap:)...

utah, colorado, új mexikó, arizona, nevada

las vegas, helyi idő szerint 23.00

tegnap a mesa verde nemzeti parkot jártam körbe. Csoda szép. A park maga gyönyörű, kanyokkal szabdalt, sziklás táj, de a fő vonzereje a pueblo indiánok által a sziklák pereme alá épitett falvak. Én legalábbi ezért jöttem. De a tájat bámúlva utólag nehéz megmondanom, hogy melyik tetszett jobban. A látnivalók hatalmas területen fekszenek, hatvan-hetven mérföldet könnyen megtesz az ember, mire körülnéz. Ja, és szerencsés volt az időzités is, mert november 7-én lezárják a pueblo falvakat.

mesa verde nemzeti park

és a szikla palota

A szikla palota mellett majd 3O további épületegyüttes található még itt.

a fensik egy részlete

Innen dél felé vettem az irányt és estére a Grand Canyon közelében sikerűlt szállást keriteni. Közben - mint ahogy a cim is mutatja - több államot is érintve autóztam. Láttam egy kamiont, amit lakóházat szállt:) (nem, nem fotóztam le, mert vezettem).

Ma nem volt szerencsém a gyorshajtással, lekapcsolt a jard. Mint a filmekben. Jön szembe, észreveszi, hogy gyors vagyok, u alakban megfordul, mögém sorol és elkezd villogni. Még jó, hogy sok amcsi filmet láttam már. Tehát megállok, nem szállok ki, megvárom mig odajön. Egyedül van, az anyósülés felöl közelit. Papirokat elveszi és visszamegy a kocsijához. Visszajön és figyelemsztetésben részesit, majd elmondja, hogy jutok el a Grand Canyonhoz:). 

A Grand Canyon déli részén mászkáltam. A nemzeti park 3 autóbusz járatot üzemltet, amelyek különböző kilátókhoz viszik a népet. Ezekkel szépen el lehet zötykölődni, és viszonylag egyszerűen végignézni a különböző helyeket. Lélegzetelállitó. 1OOO-15OO méteres mélységbe szakadnak le a falak, a szemközti szirt meg minimum 16 kilométerre van.

panorámafelvétel a kanyonról

Innen vissza Las Vegasba, most már betartva a sebességkorlátokat:), mindenki le is hagyott (az elmúlt két napban ilyen nem történt:)). Az a bizonyos 66 út épp errefelé fut, szóval ráhajtottam és majd 13O mérföldet mentem rajta.

holnap repülés San Diegoba...

:)

moticello utah, este 11 körül

remélem Oli megbocsát, hogy most kicsit bővebben fogok irni:)

az történt, hogy vettem egy laptopot, hogy rá tudjam menteni a képeket mert vettem egy fényképezőt is,  bizony (idáig az volt a baja egy-két itt meg nem nevezettnek, hogy nincsenek képek, most az lesz, hogy milyen gyatrák; nincs meg a fehét egyensúly, fakók a szinek, kiégeti a képet a nap, meg ilyenek). A fényképezőt a kocsiban hagytam, a képekre még várni kell, türelem:)

naszóval van gép, angol billentyűzettel, de magyarra állitva (a nullát és a hosszú i-t még keresem, hogy hol lehetnek). Péntek este megirtam a bejegyzést, de éjfél után akartam elkülden. Kiderűlt, hogy a wifi kódom, csak csütörtök estig élt. Kértem egy újat, de ismét be kellett lépnem. Az automatikusan mentett változatot akartam előcsalni a gépből, de helyette közzétett egy szűz bejegyzést. Fáradt voltam újrairni, ezért reggel ismét tettem egy kisérletet arra, hogy kibányásszam, de nem jött össze. Azt követő este meg nem volt net, meg időm se.

tehát pénteken a vásárlás mellett/közben mászkátam még egyet NY-ban. Megnéztem a Guggenheim múzeumot. Minden ami nem tetszett a Metroplitanben, itt pont forditva volt. Az épület egy függőleges spirál, tehát a látogató egy vonal mentén fölfelé haladva nézheti meg a tárlatokat. XIX. század vége, XX. eleje festészetét mutatja be, igy nincs összevisszaság koherens, egymásra épül minden rész. És pénteken elintéztem a tovább utazást is, Las Vegasba vettem repcsi jegyet másnapra (eredetileg nem ide akartam menni, de a jegyár döntött. hihetetlen, de a 37OO km-es út repülővel olcsobb, mint az Ottawa Toronto, és lényegesen olcsóbb, mint a Boston Washington vonat).

tehát másnap repülés (7 órás út), és újabb 3 órával vagyok messzebb Magyarországtól. Ahogy kitettem a lában a repülöből rögtön már a reptéren játékgépek tömkelege fogadott. Elég emberi időben érkeztem, irány a belváros. Persze szállásom nem volt, de a reptéren közölték, hogy van egy ingyenesen hivható telefonszám, ahol 24 órában segitenek. Hivom, megadom a paramétereket, hogy mit keresek és kiderűl, hogy a szállás ára nem is olyan vészes, hisszen igyis-ugyis ott hagyod a pénzed, ezért a kaszinok, a szállodai szobát viszonylag kedvező árban adják, hogy oda csalogassanak. Igy kötöttem ki a Sahara-ban (minden nagy kaszinónak valami háttér meséje van, Velence, Párizs, Kincses Sziget), egy rohadt nagy kaszinó 25 emeletes szállodával és a Las Vegas boulvardon van, ez ugye a város ütőere, a Strip. Magyar hangot csak a Niagaránál hallotam, meg Washingtonban, na itt tömegével voltak:). Meg ugye szombat este vol, plusz és Helloween. Mintha egy farsang kellős közepe csöppentem volna. Jelentem Elvis igenis él, vagy nyolcszor találkoztam vele:). A kedvencem egy fjú pár egy kis 3 éves forma köjökkel voltak, papa madárijesztő, mama bádogember, a csemete egy kis aranyos oroszlán. A hangulat frenetikus, ahány kaszinóban körül néztem, nyerni nem nyert senki persze, csak a bank. Hajnali 3-kor kerültem ágyba (ez NY-i idő szerint 6).

Ma reggel kocsibérlés és irány a Grand Canyon. A sebváltó automata, tiz percig szenvedtem, hogy elinduljon (erősen kell nyomni a féket), de sikerűlt. Térkép persze nincs, csak GPS (még sose használtam, de beütöm a koordinátkat). Valahová dél Utahba vitt a szerencsétlen, párszáz mérfölddel északra. Szereztem papiralapu térképet és újraterveztem az utat. A vicc az egészben az, hogy a GPS neve magyar forditásban: sose tévedsz el:). Na nem baj, innen már nincs is messze Mase Verde (a Szikla palota), ezt úgyis meg akartam nézni, ezért jól jöttem ki a dologból. Az út egyébként csodálatos volt, sivataggal kezdődött, hósipkás csúcsok (majd 3OOO méter magasan is mentem), majd kanyonok következtek. Álandoan a tájat bámultam fél szemmel (forgalom szinte semmi), ez az igazi Amerika, végtelen semmi. Ja, és közben visszajöttem egy időzónát is. A vezetés vicces, mert a kileméteróra persze mérföldet mutat, ja csak 8O-al megyek (136 km/óra), huzzunk bele, akkor. Aztán rájövök, hogy mi a helyzet, fék.

A továbbiakat kivételesen előre megterveztem, tehát szerdán repülök San Diegoba, es ott még szállásom is van. A holnap és a holnapután méróg nyitottak.