kis kacsa fürdik fekete tóban...

dublin, a zöld sziget keleti oldala

gondolkodtatok már azon, hogy hol a búbánatban van az a bizonyos fekete tó? Én gyerekként napokon keresztelűl nem tudtam aludni a rejtély miatt:). Na itt megtaláltam a megoldást. Történt pedig, hogy kiküldetésben lévő viking vendégmunkások komótosan berendezkedtek itt ano és elnevezték a helyet fekete tónak, ezt ők másképp mondták (valószínűleg csak azért, mert a magyar törzsek északon nem nagyon kalandoztak és nem terjesztették a kultúrát arra felé), szóval így lett a hely neve dublin. A viking alapítókat idővel kiebrudalták, de a név maradt.

de vissza a tegnaphoz, mert tegnap még edinburghban keltem és mert volt még egy rakás időm a gép indulásáig, megnéztem a skót parlamentet (ez a hét egy napján van csak zárva, ez pedig pont a vasárnap:)). De tegnap már tárva-nyitva. Szó szerint. Mert itt úgy gondolják, hogy a válaszott politikus az emberekért van, ezért a parlament munkájának nyilvánossága, átláthatósága, ellenőrizhetősége alapvető igény. Bárki a parlament ülése alatt, bizottsági ülések alatt bemehet és hallgatóságként részt vehet. Nincsenek az albakokon függönyök, kintről is lehet ellenőrizni, hogy dolgoznak-e bent. Az épület maga egy fát szimbolizál (törzzsel, levelekkel), mesteri alkotás (katalán építész hozta össze a terveket), nekem nagyon tetszett. És még valami, ami nagyon jó dolog, van egy peticiós bizottság, amelyhez bárki fordulhat (nem kell hozzá semmi feltétel, akár egy zanzibári is megkeresheti a bizottságot). Ez még közelebb hozza az emberekhez a parlamentet. Szerintem ami ott van, egysezrűen példaértékű.

röppentyű, majd a reptérről rögtön irány drogheda. A mai nap itt indúlt, ugyanis dublintól nemegészen ötven kilóméterre északra van a világ egyik legjelentősebb kőkori temetkezési helye a bend of the boyne-i régészeti terület. Ezen belül is a newgrangei sírbolt a legszebb és ez az, ahova be is lehet menni. A táj zuzmarás - itt elég csípős hideg van, de legalább nem esik - látványnak szuper és mert jól felöltöztem, nem is volt didergés. A sírbolt monumentális. Kívűlről fehér kvarckövekkel borították, a felkelő nap fénye aranyszínűvé festette mindegyiket. A sírkamrába vezető folyosó szűk, de a kamrában van elég hely. Ezt a helyet - sok máshoz hasonlóan - úgy tájolták, hogy az év bizonyos napján süssön csak be a nap. Ma nem ez a bizonyos nap volt:), de szimulálták az egészet. Villany le, majd egy fénynyaláb elkezdett befelé kúszni, megállt, és visszahúzodott:).

innen dublin. A város összes látnivalója egy kényelmes 4 órás sétával teljesíthető, hogy holnap mit csinálok ezekután, még nem tudom:) (csak este indul a gép vissza londonba). Nem sok minden tetszett, de az egyetemi könyvtárban kiállított book of kells igen. Kora középkori krónika. Én csak lestem tátott szájjal. A 4 kötetből, összvissz kétszer két lapot mutatnak be egyszerre (rotálják), de így is rabul ejtett.

egy kis észak

edinburg, skócia, egyesült királyság, európa? 

péntek reggel repülőtér. Nem idúlt valami túl jól a nap, mert kb 4 másodperccel késtem le azt a vonatot, ami a heathrowra menő buszhoz visz, pont akkor indult, amikor odértem, már nem lehetett felszállni. A következőt meg fél órával későbbre mondták, ami még talán mindig jó lett volan, bár kicsit necces, de úgy 5 perc elteltével bejelentették, hogy az meg plusz fél órát késik forgalmi okok miatt (egyébként, ha valami gond van, akkor a mozdonyvezető rögtön tájékoztatja az utasokat, és 8 pecenként kér elnézét a késésért, vagy azért, mert többeknek állniuk kell. a legviccesebb idáig az volt, amikor a sofőr a késés okát abban jelölte meg, hogy tyúkok tévedtek a sínekre, hisziapiszi:). Tehát taxi (nem gondoltam volna, hogy itt taxizni fogok). "Csak" kétszer annyiba kerűlt mint otthon, de legalább időre kiértem.

edinburghben tiszta égbolt és napsütés (!) fogadott. Az első dolgom az volt, hogy kiderítsem, hogyan lehet elmenni rosslynba. Jó egy óra buszozással oda is értem, és mert 5-ig voltak nyitva, volt idő mindenre (saját magamba is nézelődtem és az idegenvezetést is végighallgattam, bár ez utóbbit én lehet, hogy jobban csináltam volna:)). A rosslyn kápolna nem túl nagy, viszont annál érdekesebb (mitegy tucatnyi könyvet olvastam, amiben uatalnak rá, elemzik szerepét, sőt olvastam egy, külön csak a kápolnával foglakozó - erősen felejthető - könyvet is). Tehát nagy volt a kíváncsiság és nem volt csalódás, sőt. Sokkal szebb, mint ahogy leírták, vagy ahogy a fotókon látható (fényképezni nem szabad bent, csak kint). A sinclair-ek építették a XV. században - azóta is a család tulajdona - és rengeteg teória, monda lengik körűl a helyet. Aki olvasta a da vinci kódot, az talán emlékszik, hogy a könyv sztorija itt fejeződik be.

a képolna (csak kívűlről lehetett)

innen vissza a skót fővárosba, majd vonattal newcastle, itt váltás és a végcél a híres:) hexham. Ez a hely arról híres, hogy innen már csak kb negyedóra busszal a hadriánusz fal legéppebben megmararadt erődje, meg másról is, de ez csak másnap derűlt ki. Alvás itt.

szombat reggel reggeli:). Még előző nap kérdezték, hogy mit preferálok: műzlit, vagy hagyományos nortumbriai reggelit. Nagyon nehezen tudtam csak választani a két lehetőség közül:). Szóval kihoztak egy  tálat, rajta "fekete puding", pár kolbászka és tojásrántotta. A fekete puding itt nem más, mint egy nagyon tömény és nagyon vastag (kb 10 cm átmérőjű) anyagerős véreshurka. Valami isteni:). Kellett is az energia, mert kint hideg, szél, nomeg eső várt tárt karokkal. Elverekedtem magam a két kiszemelt erődhöz (chesters és housesteads). A fal csak mutatóban maradt meg (évszázadokig kőbányának használták a műemlékkedvelő britettek), az út mentén több helyen is látható, illetve a housesteadsi erődnél elég szépen helyreállították.

faldarabka

vissza hexhambe, a vonatig még volt idő, városnézés. Itt van anglia legrégibb, kifejezetten bötönnek épített épülete az old gaot (gaot az óangolban a jail - börtön - elnevezése), ami persze télen zárva, meg egy apátság, ez nyitva és szép:). A vonatindulás előtt húsz perccel már kint vagyok (ritkaság), de jól teszem, mert így érem el a járatot (megint rohanás, most 4 másodpercell én voltam a gyorsabb, egy-egy:)), valahogy nem akaródzott batartani a menetrendet:). Megint newcastle, majd megint:) váltás és egyenesen durham (40 km). Itt egy csodás kisváros öleli körbe a katedrálist és a kastélyt. Aki olvasta (ez egy ilyen út:)) a harry potter regényeket, az jó pont, de aki látta a filmeket is az már el is tudja képzeli a kastélyt, mert a roxforti jeleneteket itt forgatták. A kastélyban egyébként a valóságban is suli működik, egy egyetem, a nebulók egyenruhája, meg teljesen olyan, mint a filmben. Egy tanuló vitt körbe minket (a tél most kívételesen kapóra jött, mert szünet van és látogatható az épület, egyébként nem). A kastélyban a kolesz mellett, van pár kiadó szoba is, sokan megszállnak itt (vajh miér?:)), amikor ott voltam, pont japánok jelentkeztek ki. A katedrális a téren átellenben, masszív, szépen faragott oszlopokkal. Innen már tényleg edinburgh, estére meg is érkeztem, szálláskeresés (majd másfél óra, mert több helyen is teltház a szombat este miatt), majd szunya.

a kastély (ezt is csak kívűlről lehetett)

a templom kerengője

ma egész nap itt. A várral kezdtem. Itt külön kápolnája van szent margitnak, a skótok, nagybecsű kirélynéjának (persze sehol nincs utalás magyar származására - reka várában született, pécsváradtól nem messze - és szent istván királyunk rokona volt). Ő volt az, aki a skótok katolizálásában érdemeket szerzett. Ha úgy tetszik ő, minden skótok ősanyja:). Ehhez képest a skótok elég furcsán beszélik a magyart, de azért valahogy csak megértem:). A várban a múzeumi emberek mind skótkockás szövetnadrágban (tartan) feszítenek. A várból a palotába vezető út a királyi mérföld nevet viseli. Ennek mentén csoportosul minden óvárosi látnivaló. A palota (hollyrood - nem tévesztendő össze hollywooddal:), bár a kiejtés majdnem azonos) picike, de helyes. A királynő itt lakik, ha ide jön, és minden évben jön.

az óváros mellett van közvetlenűl az újváros. Míg az óvárosban a kuszaság/összevisszaság a rendező elv, itt tudatos városépítésről van szó. Egységes stílusú épületek sorjáznak katonás rendben.

pár yard a királyi mérföldből

holnap dublin.

breaking news:)

london

naná, hogy megszültem, már csak az a kérdés, hogy hova, meg mikor:). Amikor szülinapja alkalmával beszéltem édesapámmal, akkor ő mondta ki - valószínűleg nem ilyen szándékkal -, hogy soha az életben nem adódik még egy ilyen alkalom (ő ezt az elmúlt 3 hónapra értette, én meg egy laza átkötéssel a következő 1-re is:)). Gondoltam, hogy csinálok egy szavazást arról, hogy hova menjek, de a múltkori is olyan sikeres volt, hogy csak na:). Persze nagyjából már körvonalazódik: szíria (libanoni kitekintéssel). Albionban azért még körülnézek egy kicsit, csak jövő hét második felében indulok tovább.

egyébként az elmúlt napokban sem lógattam a lábam (mily meglepő:)). Londont folytattam, meg elnéztem oda is, ahol az óriások táncolnak:).

szóval londonban teritékre került a westmintster, itt koronázzák és temetik az angol uralkodókat. Nem lehet mindent megnézni, mert az idők során azért amortizálták rendesen a helyet. Viszont ami nagyon érdekes volt az az, hogy az anglikán istentisztelet - minden nap többször is - detto ugyan olyan, mint a katolikus. A szertatásrend is, még a papi ruhák is. Henrik nem sokat változtatott, csak magát tette meg az egyház fejének:). A buckingham palotát csak kívűlról lehet csodálni, a downing streetre se lehet bemenni. Viszont vannak lovasőrök is a gyalogosok mellett:).

és hát a múzeumok ugye. National gallery és british museum (mindkettő díjmentesen látogatható, ami nagy szó, mert itt minden nagyon drága. az usa és kanada az itteni árakhoz képest olcsó jánosok. itt egy metrójegy - mexikóban 55 forint volt ugye - 1300 forint, csak érzékeltetésképpen). A national gallery 1250-től a XIX. századig öleli föl a festészetet. A legcombosabb - egyben az egyik kedvencem is:) - a németalföldi szekció. Érdekes, az angol festészet bemutatsása elfért 2 teremben:). A british mueum meg... Most már értem, hogy a panthenon-on miért nem láttam frízeket/szobrokat. Minden itt van egy külön teremben. Úgyszintén halikarnoszossz díszei is itt díszelegnek. Asszíriában meg egyszerűen nem maradt szerintem semmi, mert komplett paloták domborműveit hozták londonba. Az angolok is megérik a pénzüket, amit lehetett, azt vittek. Érdekes volt látni a copani, palenque-i, rapa nui-i, szobrokat/domborműveket/moait (rapa nui-n direkt felhívta a figyelmet egy tábla, hogy az egyik szobor, aminek itt lenne a helye a british múzeumban van). Mindettől függetlenűl, nagyon szép minden, ami itt van. Kicsi a világ elv alapján itt a kora európai tárlóknál találkoztam egyik minisztériumi kollegámmal, Klotz Petivel:) (hmm, lehet, hogy most lebuktattam?:)).

és hogy hol táncolnak az óriások? Hát stonehenege-ben:). A latin nyelvű krónikák chorea gigantum-ként emlegették a helyet. Haffner úr - amikor beszéltünk róla, hogy odamegyek - csak annyit mondott: minek mész oda, hiszen csak kövek. Igaza volt:), viszont micsoda kövek:). Nekem speciál tetszenek az ilyen kövek. Biztos valami faragott kő volt a jelem az óviban:). Az viszont nem tetszik, hogy akkor kezdett el esni, amikor odaértünk, de erre való a kapucni. A közelben fekszik salisbury csodás kisvárosa. A katedrálisa a korai angol gótika remeke, és benne őrzik a magna charta 4 megmaradt példányának egyikét.

voltam még greenwichben, itt a parkban csillagászati megfigyelő állomás található (a tengerészeknek itt fejlesztették ki a pontos helymeghatározáshoz szükséges eszközöket. most már értem, miért az itteni idő az etalon) és a kew kertekben. Ez utóbbi valami szenzációs egy hely. Így télen csak az üvegházkat jártam körbe, de azok is bámulatosak. Van olyan, amelyben tíz égöv található, a másikban meg a világ legmagasabb zárttéri fája (16 méter), a harmadikban egy kis esőerdő - mintha nem lett volna elég belőle:).

holnapi kezdéssel (azaz mai) - a londoni lazítást követően - egy kis ámokfutást rendezek északon is, edinburghba repülök, majd körülnézek a környéken. Hétfőn meg áttolom magam dublinba két napra. Aztán a hétvégén irány kelet:)

amerikából jöttem, mesterségem címere...

weybridge (london), haffner rezidencia (most már csak 1 órával vagyok hátrébb, mint édes hazám)

na jó, írok egy picit, bár gondolkodtam azon, hogy mi lesz akkor, ha hazamentem, akkor is majd rendszeresen "írnom" kell?:) (szóval a mesterségen címere lehet, hogy a blogíró?)

elhagytam a korlátlan lehetőségek kontinensét és megérkeztem a sápadtarcúak földjére (itt mindenkinek az arcszíne olyan betegesen fehéres árnyalatú:) mostmég nagy a szám, de két hét és én is kifehéredek ebben a környezetben). Átszállás new york közelében, itt mielőtt leszállt volna a gép, az ablakból kitekintve azt láttam, hogy valami fehér borítja a földet és a fáknak nincs levelük, furcsa egy hely:)... Még itt a határon elkobozták az uzsonnára magammal hozott szendvicset, mert volt benne egy darab sonka és ez komoly veszélyt jelentett az usa egészségügyére (idáig csak naptejet, túsfürdőt, fogkrémet és természetesen vizet koboztak el).

a heathrow-n londoban viszont, csak annyit mondtak, hogy: wellcome. Na itt nem volt csomagbanturkálás, meg hasonló huncutságok, pár perc procedura után átjutottam a határon (alapvetően nem vagyok oda az euért, de amikor 3 hónap amerika után - igaz, hogy csak anglia -, de egy európai állam területére léptem, máris másként éreztem magam. azt nem mondom, hogy otthon, de majdnem otthon. jó volt.). Ez helyi idő szerint reggel 7 után történt, ekkor a haffner család már készűlődött a bölcsibe, munkába, így én nekivágtam, hogy barátkozzak egy kicsit londonnal (mexikói idő szerint hajnali 1). Az első utam a towerbe vitt, itt le is ragadtam vagy 3 órára (london hozta a hírét, mert hol esett, hol meg kicsit szünetet tartott és erőt gyűjtött a következő szakaszhoz). Az eső ellenére jó sokan voltak, persze itt már más a látogatók nemzetiségi összetétele, mint amerikában, főként eu tagállamok polgárai adták a bábeli háttérmorajlást.

innen globe színház. Na nem az eredeti, mert az régen nincs már meg, ez "csak" egy reprodukció, ráadásul, nem is az eredeti helyén, csak annak közelében. De mindezek ellenére, vagy pont ezért (?):), jópofa kis hely. Azért ez is a színházak általános betegségében szenved, kevés helyet hagynak az ember lábának. Miután ezzel végeztem, megint át a a temze túlpartjára, ahol szent pál székesegyházát vettem szemügyre (kívűl-belül), meg a közelben lévő temple-t (ezt még anno a templomos lovagok építették, és máig meg is maradt). Ekkor már délután 5 felé járt az idő, így vonat és egyensen weybridge (ez london mellett fekszik - fél órás vonatozás - a helyi rózsadomb, itt lakik hafi laci és családja). Másnap délutánig aludtam, majd végre fodrász:) (már két hónapja zavart a hajam, de dél-amerikában nem akartam vágatni, ki tudja...), a lényeg az, hogy megint könnyebb lettem vagy fél kilóval:) (bár itt most nagyon jól tartanak, szóval amit 3 hónap kemény munkájával leadtam, azt most majd pár nap alatt visszaszedem:)).

ma kirándulás windsorba. A kastélyt korán zárták - téli nyitvatartás (azaz inkább zárvatartás) - de a temze túloldalán fekvő etont azért megnéztük. Persze a kastélyt is, de csak kívűlről. A továbbiakon még mindig agyalok, több terv is van (angol nyelvtanfolyás, önkéntesmunka, utazás). Egy-két nap és megszülöm.

hát ez a nap is eljött...

mexikó város, este 9

kicsit olyan érzésem van itt, mint iguazunál, meg mint los angelesben. Egyrészt a legjobban a fantáziámat teotichuakan izgatja, ehhez képest az első négy napban nem sikerűlt megnézni, mindig közbejött valami, úgy mint iguazunál. Los angelesre meg azért hasonít a hely, mert itt is órákat utazok a metrókon és itt is sok a mexikói:). A nyomort jelzi, hogy a metróállomásokon külön szakaszt tartanak fönn a nőknek és gyerekeknek, hogy a szardínia efektust legalább ne a helyi machók "véletlen" tapogatásának kitéve éljék meg. Egyébként a metró-hálózat sűrű, mindenhova azzal megyek, ráadásul olcsó is (egy jegy 3 peso, ami kb. 55 forint, ráadásul egy jeggyel át is lehet szállni másik vonalra is).

hétfő

az életem megkeserítésére valamikor valaki kitalálta, hogy hétfőn legyenek zárva a múzeumok. Itt is hűen követik ez az elveteműlt kezdeményezést. Délelőtt elmentem luis barragan házához (majd egy óra bolyongás után találtam csak rá a házra - egyébként a metrókijárattól ötven méterre van - mert semmi kiírás, tábla nincs. sima hétköznapi háznak néz ki kívűlről. valami miatt nagyon rejtegetik:)), mert csak időpont egyeztetés után lehet látogatni, de másnapra kialkudtunk egy időpontot. Innen írány dél, ugyanis itt még megőríztek valamit az ősi aztek főváros stílusából. Az aztekok fővárosukat egy tó közepire építették. A spanyolok, amikor idetévedtek, egy valóságos velencét találtak. Csatornák, úszókertek alkották a fővárost. Ezt persze lerombolták, a várost körülvevő tavat feltöltötték. Viszont délen megmaradt egy kicsi abból, ami régen volt. Ma mintegy nyolcvan kilóméternyi csatorna-rendszer még mindig megvan. Ennek egy része látogatható, ide a helyi gondolákkal viszik az embert. Ez egy uszály, amit hosszú ruddal hajtanak. 

itt is tömegnyomor van, pedig nem is hétvégén mentem...

a vízen is árusok hada környékezi az embert

kedd

tegnap 3 lakóház került terítékre. Az elsőben bizonyos trockij nevű orosz tengette életének utosló napjait, addig amíg sztalin egyik orgyilkosa sikerrel nem járt (az első kisérlet célt tévesztett, a szoba falán még ott vannak a golyónyomok, de a második...). A ház egy valóságos erőd. Minden utcai frontra nyíló ablak félig, vagy teljesen be van falazva, a sarkokon őrtornyok. Bent kicsit nosztalgikus érzés fogott el, mert ennyi lenin képet jó ideje nem láttam… Egyébként nem egy luxus lakosztály, inkább a biztonságot tartották szem előtt. A kis kertben található trockij sírja.

a sír

a második lakóház, amit meglátogattam frida khaloé. A nevéből kitalálható, hogy nem született mexikáner. Van egy elméletem, miszerint mindenki szegről-végről magyar. Naszóval frida (azonos néven salma hayek főszereplésével film is készűlt róla - ha hazamentem igérem végre megnézem:)) papa magyar-német koprodukció eredménye (nagymamai magyar). Erre a tényre egyébként a múzeumban is felhívják a figyelmet. A festményei nyomasztóak, a kert viszont szép és nagy is, a szintén festő férjével (diego rivera) sok aztek, maja szobrot gyűjtöttek össze, ezek itt megtekinthetőek.

bent itt sem lehet foózni, ez a kert

a harmadik volt a legérdekesebb, ez a tegnap lezsírozott luis barragan ház, melyet - mily meglepő:) - ő tervezet és építette maga számára. Barragan autodidakta építész (mérnöki diploméja azért volt). A hely kicsit keresztapám (szintén zenész) miskolci kós rezidenciájára emlékeztetett, itt is minden üres helyen művészeti albumok, kispalszikák, reprodukciók, festmények, rajzok, szobrok és könyv, könyv, könyv minden mennyiségben. Lehet, hogy ezért is, de engem a ház elbűvölt. Itt nem volt szabad fotózni, nem is nagyon akaródzott, mert csak bámultam tágranyílt szemekkel:). 

ma

végre teotichuakan:). Megint tömegközlekedek. Ez most nem sok idő, mert ötven kilóméterre van a fővárostól. Záróakkordnak pont megfelelő volt, ha úgy tetszik hab a tortán. Ez mexikó egyik leglátogatottabb mőemléke, ennek megfelelően nagyon szépen helyreállították. Itt a koncepció pont fordított, mint sok más régészeti helyszínen, mert itt csak a fő látványosságokra lehet felmenni, a másod-, harmadosztályú romokra tilos. Ez a hozzáállás nagyon tetszik:). Föntről a kilátás isteni, végülis isteneknek emelték:). Két piramis uralja a látképet, az egyik a holdnak, a másik a napnak van szentelve. Régebben legalábbis így gondolták, jelen kutatások mást mutatnak (a nap piramist valószínűleg tlaloc-nak az esőistennek szentelték). 

ilyen a kilátás a hold piramisról, balra a nap piramis

délután még benéztem a főtéren található palacio nationalba (nemzeti palota szabadfordításban). Ez volt új spanyolország alkirályának a székhelye, ma a köztársaság elnökének és a kormáyzatnak ad otthont. Most van kétszáz éve, hogy mexikó kivívta függetlenségét, ezért a palota egy részében erről van kiállítás (persze nem lehet fotózni). Az épület udvarán azért elkatintottam a gépet:

mostmár csak a pakolás van hátra, ez kb. 5 perc:) (már nagyon gyakorlott vagyok, mindennek megvan a bérelt helye). Holnap reggel 9-kor indúl a gép. Amit az idejövetelkor nyertem 6 órát, most vesztem el...

szóval véget ért a móka első 3 felvonása (észak-, dél és közép-amerika), jön a negyedik: a ködös albion. Onnan nem tervezem a blogírást (az angoltanulás szürke és unalmas:)). 

végül összegzésképpen néhány adat:

az alcímmel ellentétben 85 napot töltöttem az amerikai kontinenesen.

az út során 13 ország (kanada, usa, peru, bolivia, chile, uruguay, argentina, paraguay, brazília, mexikó, beliz, guatemala, honduras) területére léptem be. Volt ahol csak tranizit utas voltam (beliz), volt ahol csak egy napos kirándulás erejéig sertepeltéltem (paraguay), de volt olyan is, ahol 26 napot töltöttem (usa). És volt olyan is, ahol visszatérő vendég voltam/vagyok (pl. peru, mexikó).

összesen 20 alkalommal léptem át államhatárt és 29 darab pecsét kerűlt az útlevelembe eddig (a kilépti oldalon nem mindig pecsételnek. főként reptereken nem. a belépti oldalon sem mindig:)).

22 alkalommal repültem, megközelítőleg 45.000 kilómétert (a visszaút ebben nincs benne).

a közlekekedési eszközök széles repertoárját vettem igénybe: bicikli, biciklis riksa, motorkerékpér, motoros riksa, taxi, bérelt autó, mikrobusz, városi busz, távolsági busz, kétemeletes busz, metro, villamos, kábel kocsi, lanovka, vonat, zodiák, motorcsónak, hajó, szárnyashajó, a repülők fajtáit meg specifikálni se tudom.

aludtam 2, 3, 4 csillagos szállodában, ifjúsági szálláson (az éjszakakák felét kb. ilyeneken töltöttem), motelben, vendégházban, de olyan "szállodában" is, ahova élő embert be se engednék (szerencsére csak egyszer). 3 alkalommal használtam éjszakai buszt, egyszer esett meg, hogy nem találtam szállást és az utcán töltöttem az éjszakát (toronto) és egyszer repültem úgy, hogy a csatlakozás miatt a reptéren vártam meg a napfelkeltét.

57 városban/településen fordultam meg (csak azt számolom ide, ahol valamit érdemben csináltam is. tehát, ahol "csak" aludtam, átszálltam, megálltam, azokat nem).

27 unesco világörögségi helyszínt látogattam meg.

összesen 3.084 felvételt készítettem (ezek a gépen vannak, még nem töröltem egyet sem).

végűl és utolsó sorban mindenkinek köszönöm a több hónapos, kitartó figyelmet, remélem, hogy más helyszínekkel, de folyt. köv.:) (a fejemben már régóta összeállt egy ázsiai körút is:)).

végső visszaszámlálás 3,2,1...

mexikó város

tegnap korán keltem, mert reggel 7-kor indult a repülő a fővárosba. Az út másfél óra, így a nap nagy részét a városra tudtam fordítani. A fő cél az antropológiai múzeum volt. A neve kicsit megtévesztő, mert a második emeleten néprajzi kiállítások vannak, az elsőn pedig a prekolumbián kor régészeti anyaga (észak-mexikó, maja, oxacan-zapotek, tolték, aztek-mexican, olmék, totonák és külön rész van teotichuakan-nak szentelve). Az ide utat szokás szerint gyalog tettem meg. A szállás a zocalotól (főtér) száz méterre van. Innen nem messze fut a miksa császár által építetett paseo de reforma, amely a város legnagyobb parkjához vezet. Ez a szöcskedomb (az aztek uralkodók üdülőhelye volt). Itt minden található: állatkert, vidámpark, múzeumok, műemlékek. Sokkal nagyobb, mint a városliget. Az antropológiai múzeum is itt van. Az út sétálva elég hosszú, de az idő szép, meg mint a tenger, nem sietek. Szombat és jó idő lévén, a fél város a paseon és a parkban bóklászott. A belváros kimondottan szép. Néhol budapestet idézi (neoreneszánsz, klasszicista, szecessziós épületek). Tehét a múzeum. Egyszerűen hatalmas. A felénél már azt hittem, hogy többet nem tud felszívni az agyam, a végén zsongó fejjel jöttem ki. Szemléletesen (felhasználóbarát módon:)) oldották meg a kiállításokat. Amit nem tudnak eredetiben prezentálni, azt élethű másolat formájában mutatják be (pl. pakal szarkofág).

a közterületen iszonyatos mennyiségű rendőr. 4-5 áll egy csoportban, a szálloda utcájában vagy 15 van száz méteren. Minden kereszteződésben 1-2, gyalogátkelőknél, metró peronokon szintén. Nekem úgy tűnik, hogy minden harmadik mexikó rendőr, annyi van.

a h1n1 utóhatása (vagy lehet, hogy itt még zajlik?:) az, hogy gyakran látok maszkos helyieket. Egyébként köhögéskor, tüsszentéskor senki se teszi a szája elé a kezét, hanem csak úgy bele a nagyvilágba. Az utcán sok a szemét, ami nem kell azt eldobják (közép- és dél-amerikában is egyébként), viszont fényes nappal itt láttam elöszőr patkányt (kettőt is). Hát ja, amikor majd 20 millió ember él egy városban...

ma

a mai fő "feladat":) Tula volt. Ez kb. száz kilóméterre van és a toltékok fővárosa volt. Közvetelen buszjárat van (két óra). Nagyon romos, de azért két piramist helyrepofoztak ugyahogy, na meg a híres harcos szobrok ott virítanak azért.

délután - miután visszértem a városba - elnéztem mexikó legnagyobb búcsújáró helyére a guadalupei szűzanya bazilikához. Ebben a városban mindenütt sokan vannak, de itt egyszerűen nagyon sokan. Mintha a magyar-angolon lettem volna. Persze vasárnap van, de akkor is. A tömegre figyelemmel elég viccesen oldják meg a képmás megnézését. Futószallagra kell állni, az meg elvisz a képmás előtt.

így nincs ácsorgás, torlódás. A másik vicces dolog az volt, ahogy a helyben vásárolt kegytárgyakat áldják meg. Egy pap tíz méteres körben szórja literszám a szentelt vízet:).

3

ígérem, ez évben ez az utolsó bejegyzés:)

villahermosa, mexikó

a wifi ellátottság az elmúlt napokban elég gyatrára sikeredett, sőt… de próbáltam megírni a bejegyzéseket előre, így most ügyesen csak bemásolom és már kész is:)

vasárnap

még copánban, hondurasban ébredtem és busszal vágtam neki a guatemalai antiguanak (ez guatemala ősi fővárosa - és a spanyol időkben egész közép-amerika székhelye, innen kormányozták a mexikó alatti területeket -, amit a sok földrengés miatt mintegy 50 km-rel arrébb költöztettek, így alapítatott guatemala város, a mai főváros). Kivételesen most nem "népbusszal" utaztam, hanem a túristáknak kitalált járattal. Na ez sem gyorsabb, hozza az egyébként szokásos 50 km/h sebességet. Ráadásul át is kell szállni egyszer, plusz a határnál le és fel. Majd egy órát késtünk (lassan fel se tünik…). A beszállásnál biztonsági ellenőrzés - ilyen se volt még buszon - sőt mindenkiről fénykép (!) készűl (dehogymiért??). Tehát antigua. A főtér (ennek neve central park:)) közelében találtam szállást, innen kényelmes sétával minden bejárható. Este még teszteltem a helyi lacikonyhákat (saját, világméretű konyha-hálózatom van:)), ha lehet ezek még jobbak, mint a copaniak:), és persze egy gyors (nem is olyan gyors:)) gyógypillatást is vetettem a városra. Így este elég pofás a hely, de majd nappali fénynél dölnek el igazán a dolgok:).

hétfő

a teljes napom (legalábbis is az a része, amikor még világosság van:)) antiguaé. Nappali fénynél minden eldőlt. Ahhoz képest, hogy nem is terveztem, hogy idejövök, és csak a vaksors hozta úgy, hogy itt kötöttem ki, azt kell mondandanom, azaz irnom, hogy nagy szerencse, hogy itt kötöttem ki, mert ez az egyik legbájosabb, legmegkapobb hely, ahol valaha is voltam. Fotósoknak (Gabi, Zaja, Hafi) csak egy tanácsom van: messzire kerüljétek el ezt a helyet:). Akik a fotozáshoz való viszonyomat ismerik, azok tudják értékelni igazán a következő adatot. Én, aki aztán imád fotózni, az első másfél órában majd 130 képet készítettem. Csak kapkodtam a fejem, hogy mennyire hangulatos minden utca, ház, sarok. Na és a részletek… Gyorsan vissza is mentem a szállásra és letettem a gépet, ne akadályozzon a városnézésben:) (a kis szemtelen állandóan kiugrott a tokjából:)). 

antigua receptje a következő: végy egy földrengések súlytotta fővárost amely telis-teli van templomokkal, kolostorokkal, és azért palota is akad egy kettő. Ezeket ne építsd újjá, hanem hagyd romosan (a komolyabb építkezésekre úgysincs pénzed, hiszen nem messze épűl az új fővárosod), a várost a romok körül egységes szempontok szerint (egyemeletes házak és széles macsakaköves utcák, az újabb földrengések miatt) a kor divatjának (barokk) megfelelően építsd fel. És amit ezután kapsz, az valami bámulatos. A fényképek egyáltalán nem adják vissza a hely hangulatát, de azért néhány:

a helyi abc:)

az egyik kolostor kerengője

egy átlagos ház

és azok a bizonyos részletek...

az egyik romtemplom díszítése

nem nagyon akarodzott elmennem innen, de megvolt már a repjegyem mexikó városba (este fél kilencre), ahol csatlakozásom volt veracruzba. A csatlakozás azt jelentette, hogy 11 órát kellett várni, mert csak másnap indúlt a veracuzi gép. Így este 11-kor két lehetőség közül választhattam (persze több is volt, pl. bemenni a városba, meg ilyen nyalánkságok, de én a két legkézenfekvőbbet értem) vagy a reptéren alszok (ilyet ugyse csináltam még), vagy egy reptéri szállodában (na még ilyet se). Győzőtt a kényelmesebbik énem (na meg londonba reggel indul a gépem, tehát korán kell kiérni a reptérre, és reggeli sötétben nem akarok taxizni mexikó városban, ezért már korábban is az találtam ki, hogy az utolsó éjszakát a reptéren töltöm egy szállodában, tehát ha úgytetszik, főpróba:)). Kis keresgélés után megtaláltam a repéri szállodákat. Ezek egy része szószerint a reptéren van, a terminálból lehet besétálni a szobákba és mocskos drágák. De vannak közeli szállodák is (5-10 percre), ezeket 24 órás transzfer szolgálat köti össze a reptérrel. Ezek között szerencsére van olyan, amelyiknél nem érzi úgy az ember, hogy kirabolták.

kedd

a kért ébesztés előtt már fönt voltam. Reptér, majd egy óra repülés és érkezés veracruzba. Veracruz, amilyen híres (cortez - egy újabb pályaelhagyó jogász:) - és bandája itt léptek először a kontinensre és ez lett az első spanyolok alapította város), olyan keveset mutat a töténelmi múltból (a főtéren: zocalo van egy katedrális, a kikötőben egy erőd - ez nekem bejött - és a városfal egyetlen megmaradt bástyája). Viszont egyedi hangualta van a városnak, ez egyrészt a kikötőnek köszönhető, másrész annak, hogy a caribi térség és elsősorban kuba, nagy hatással voltak a helyi zenei életre. Este a belvárosban minden utcába, étteremben élőzene, a tereken rögtönzött koncertek, amelyekre a mexikóiak táncolnak is:). Veracruz egyben a mexikói belső turizmus egyik fő célpontja. Külföldit itt - kivételesen - elvétve láttam csak, viszont vakációzó mexikói családok tömege lepte el a várost (a húsvét és a karácsony a két legmozgalmasabb utazási időszak itt). Érdekes volt látni, hogy a mexikóinaknak turista látávnyosság gyanánt mit mutatna (nem azzal etetik őket, mint a gringókat:)).

veracruz mellett a térség másik fő vonzereje el tajin (legalábbis is engem ezek csábítottak ide:)). Másnapra megvettem a buszjegyet (egy átszállással már oda is lehet érni, közvetlen járat nincs).

szerda

a busszal 4 órát zötykölődtem papantlaig (vissza kicsit több volt), innen már csak 7 km el tajin. A villám isten városa a totonák indiánok (ma is élnek, úgy mint  maják) központja. A totnákok egy fő foglakozása a voladores, a "repülés". A négy égtáj tiszteletére "táncolják". A bejáratnál ezt be is mutatták. Öten fölmászank egy rúdra, egy zenél, négy meg "leereszkedik" (a végén az ötödik is lejön persze:)). Valahogy így:

a totonák főváros legszebb épülete (nekem legalábbis ez tetszett a legjobban) a fülkék piramisa, a késő klasszikus kor remeke:

maga a hely engem valahogy a római, görög helyekre emlékeztetett. Kövezett utcák és sűrűn beépített terület, nem a korábban megszokott látvány.

este még tekeregtem a kikötőben, nehéz betelni az éjszakai veracruzzal (a nappali nem nagyon különleges, de ahogy lemegy a nap, bámulatos átváltozás történik.:))

csütörtök

11-kor indult a repcsi villahermosaba, ez a hely arról híres, hogy innen csak 2 óra busszal palenque:). Naszóval a repülőtérről is van közvetlen buszjárat (ráadásul pont akkor indúlt, amikor érkeztem:)) palenquebe. Délután még bementem a múzeumba. Ez az első olyan helyben lévő múzeum, amelyik nagyon profi (amelyeket eddig láttam nem sokat mutattak). Pakal (palenque egyik legnagyobb uralkodója) sírját megtalálták és a szakofágja a múzeumban van. Fél óránkét 30 embert engednek be, az utolsó etapba még befértem. Napok óta az motoszkál a fejemben, hogy már csak 7 nap, már csak 6 nap és mindjárt vége és milyen szép dolgokat láttam. Összegzem magamban a látottakat. Ennyi volt slusz-pasz. Közben meg belecsöppenek az egyik legszebbe:). És azért még a következő 5 nap is tartogat egy-két dolgot:)... Hátszóval igen. Már csak maga a szarkofág megérte, hogy eljöttem ide. Meseszép. Lehellet finom domborművek borítják (néhol még látszik a festék nyom is). Haza akartam hozni, de nem engedték:).

péntek, tehát ma (dec. 31.)

palenque romjai a várostól majd tíz kilóméterre fekszenek. Sűrű buszjárat köti össze a kettőt. A hely  kicsit tikalhoz hasonlít, mert ez is a dzsungelben fekszik egy nemzeti park közepén. Itt azonban nagyon sok felirat, néhány falfestmény és rengeteg donbormű is megmaradt. 

pl.

a páratartalom a 100% fölött van 15-el:), ráadásul sok apró kis patak/ér futkározik szanaszét, tehát nedves minden. A lépcsők is. Meg csúszósak is. Nagyon. Láttam néhány sáros hátsót:). A kijárat felé vízesés is volt:

a királynő fürdője:)

Nekem nagyon bejön a hely, minden eljövendő szilveszteremet ilyennek képzelem:)

délután villahermosaba buszoztam, mert holnap reggel repülök mexikó városba, ott töltöm az utolsó 5 napot.

teganap nem gondoltam volna, hogy ma megint, ezért csak magamat tudom ismételni:

mindenkinek mindenből a legjobbat:)