szabadlábon:)

ismét lima, este 1O után

tehát reggel felkerestem a boliviai bevándorlásiakat. Megfenyegettem őket, hogyha nem rendezik sűrgősen a helyzetem, a magyar hadseg megszállja őket (boliviát három szomszédja is megverte különböző háborukban, ő a helyi örök vesztes, talán még nekünk is sikerülne...). Szóval minden simán ment, csak 5 ablakhoz kellett elmennem (némlyikhez persze többször is). A végén mégiscsak adtam nekik 44 dollárt, elvégre bolivia dél-amerika legszegényebb állama, dotálni kell egy kicsit őket (mondjuk felháboritó, hogy én fizetek azért, mert a boliviai határőrnek fáj a munka...). 


Friss szabadságom arra használtam, hogy gyorsan vettem egy repjegyet limába, és délután áthelyeztem a székhelyem (a hátáron volt egy egyetemista, aki kérdőivvel zaklatta a turistákat. Elmondtam, hogy mit tapasztaltam, kényszeredett mosoly). 


A repülést is egyéni módon oldják meg. Limitált, hogy La Pazból mennyi nemzetközi repülőjárat indulhat, ezért a miénket elöszőr santa cruzba vitték el (ez keletre van), hogy onnan menjünk limába, nyugatra. Igy sikerült a másfélórás utat, majd ötórásra kihúzni...

Az a jó az utazásban, hogy minden napnak megvan a maga szerencsés fordulata, apró kis ajándéka. Mikor megérkeztem még éppenhogy világos volt, pedig mindent elkövettek, hogy későn érkezzünk meg. Mint a limai közlekedés nagy tudója:) busszal vágtam neki a szálláskeresésnek (a cél a miraflores nevű negyed). A buszokra ki van irva, hogy melyik városrészbe, vagy főbb utcára mennek. Callao látom az egyiken, ez pont jó lesz (ez az egyik nagyobb utca neve, ami belvárosban taláható. Ahol múltkor aludtam onnan voltak erre menő buszok). Nohát, akkor rajta. Egy kis idő múlva kezd gyanus lenni, hogy nem arra megyünk (kétszer már jártam erre) amerre kellene. Aztán beugrik, hogy van egy ilyen nevű városrész is. Erről az útikönyvek három szóval emlékeznek meg: messzire kerüld el. Buszrol gyorsan le, de hol vagyunk? Jó érzékkel megkérdezek egy hölgyet (peruihoz képest nagyon jól beszél angolul), kisegit. Aztán együtt megyünk egydarabon a busszal és beszélgetünk. Büszkén mondja, hogy jogász:), dézsavű, mindketten jót derültünk (úgy tűnik, nem tudok limaba érkezni úgy, hogy ne kollegával hozzon össze a sors:)).