egy kis észak

edinburg, skócia, egyesült királyság, európa? 

péntek reggel repülőtér. Nem idúlt valami túl jól a nap, mert kb 4 másodperccel késtem le azt a vonatot, ami a heathrowra menő buszhoz visz, pont akkor indult, amikor odértem, már nem lehetett felszállni. A következőt meg fél órával későbbre mondták, ami még talán mindig jó lett volan, bár kicsit necces, de úgy 5 perc elteltével bejelentették, hogy az meg plusz fél órát késik forgalmi okok miatt (egyébként, ha valami gond van, akkor a mozdonyvezető rögtön tájékoztatja az utasokat, és 8 pecenként kér elnézét a késésért, vagy azért, mert többeknek állniuk kell. a legviccesebb idáig az volt, amikor a sofőr a késés okát abban jelölte meg, hogy tyúkok tévedtek a sínekre, hisziapiszi:). Tehát taxi (nem gondoltam volna, hogy itt taxizni fogok). "Csak" kétszer annyiba kerűlt mint otthon, de legalább időre kiértem.

edinburghben tiszta égbolt és napsütés (!) fogadott. Az első dolgom az volt, hogy kiderítsem, hogyan lehet elmenni rosslynba. Jó egy óra buszozással oda is értem, és mert 5-ig voltak nyitva, volt idő mindenre (saját magamba is nézelődtem és az idegenvezetést is végighallgattam, bár ez utóbbit én lehet, hogy jobban csináltam volna:)). A rosslyn kápolna nem túl nagy, viszont annál érdekesebb (mitegy tucatnyi könyvet olvastam, amiben uatalnak rá, elemzik szerepét, sőt olvastam egy, külön csak a kápolnával foglakozó - erősen felejthető - könyvet is). Tehát nagy volt a kíváncsiság és nem volt csalódás, sőt. Sokkal szebb, mint ahogy leírták, vagy ahogy a fotókon látható (fényképezni nem szabad bent, csak kint). A sinclair-ek építették a XV. században - azóta is a család tulajdona - és rengeteg teória, monda lengik körűl a helyet. Aki olvasta a da vinci kódot, az talán emlékszik, hogy a könyv sztorija itt fejeződik be.

a képolna (csak kívűlről lehetett)

innen vissza a skót fővárosba, majd vonattal newcastle, itt váltás és a végcél a híres:) hexham. Ez a hely arról híres, hogy innen már csak kb negyedóra busszal a hadriánusz fal legéppebben megmararadt erődje, meg másról is, de ez csak másnap derűlt ki. Alvás itt.

szombat reggel reggeli:). Még előző nap kérdezték, hogy mit preferálok: műzlit, vagy hagyományos nortumbriai reggelit. Nagyon nehezen tudtam csak választani a két lehetőség közül:). Szóval kihoztak egy  tálat, rajta "fekete puding", pár kolbászka és tojásrántotta. A fekete puding itt nem más, mint egy nagyon tömény és nagyon vastag (kb 10 cm átmérőjű) anyagerős véreshurka. Valami isteni:). Kellett is az energia, mert kint hideg, szél, nomeg eső várt tárt karokkal. Elverekedtem magam a két kiszemelt erődhöz (chesters és housesteads). A fal csak mutatóban maradt meg (évszázadokig kőbányának használták a műemlékkedvelő britettek), az út mentén több helyen is látható, illetve a housesteadsi erődnél elég szépen helyreállították.

faldarabka

vissza hexhambe, a vonatig még volt idő, városnézés. Itt van anglia legrégibb, kifejezetten bötönnek épített épülete az old gaot (gaot az óangolban a jail - börtön - elnevezése), ami persze télen zárva, meg egy apátság, ez nyitva és szép:). A vonatindulás előtt húsz perccel már kint vagyok (ritkaság), de jól teszem, mert így érem el a járatot (megint rohanás, most 4 másodpercell én voltam a gyorsabb, egy-egy:)), valahogy nem akaródzott batartani a menetrendet:). Megint newcastle, majd megint:) váltás és egyenesen durham (40 km). Itt egy csodás kisváros öleli körbe a katedrálist és a kastélyt. Aki olvasta (ez egy ilyen út:)) a harry potter regényeket, az jó pont, de aki látta a filmeket is az már el is tudja képzeli a kastélyt, mert a roxforti jeleneteket itt forgatták. A kastélyban egyébként a valóságban is suli működik, egy egyetem, a nebulók egyenruhája, meg teljesen olyan, mint a filmben. Egy tanuló vitt körbe minket (a tél most kívételesen kapóra jött, mert szünet van és látogatható az épület, egyébként nem). A kastélyban a kolesz mellett, van pár kiadó szoba is, sokan megszállnak itt (vajh miér?:)), amikor ott voltam, pont japánok jelentkeztek ki. A katedrális a téren átellenben, masszív, szépen faragott oszlopokkal. Innen már tényleg edinburgh, estére meg is érkeztem, szálláskeresés (majd másfél óra, mert több helyen is teltház a szombat este miatt), majd szunya.

a kastély (ezt is csak kívűlről lehetett)

a templom kerengője

ma egész nap itt. A várral kezdtem. Itt külön kápolnája van szent margitnak, a skótok, nagybecsű kirélynéjának (persze sehol nincs utalás magyar származására - reka várában született, pécsváradtól nem messze - és szent istván királyunk rokona volt). Ő volt az, aki a skótok katolizálásában érdemeket szerzett. Ha úgy tetszik ő, minden skótok ősanyja:). Ehhez képest a skótok elég furcsán beszélik a magyart, de azért valahogy csak megértem:). A várban a múzeumi emberek mind skótkockás szövetnadrágban (tartan) feszítenek. A várból a palotába vezető út a királyi mérföld nevet viseli. Ennek mentén csoportosul minden óvárosi látnivaló. A palota (hollyrood - nem tévesztendő össze hollywooddal:), bár a kiejtés majdnem azonos) picike, de helyes. A királynő itt lakik, ha ide jön, és minden évben jön.

az óváros mellett van közvetlenűl az újváros. Míg az óvárosban a kuszaság/összevisszaság a rendező elv, itt tudatos városépítésről van szó. Egységes stílusú épületek sorjáznak katonás rendben.

pár yard a királyi mérföldből

holnap dublin.