rapa nui (ha most kéne elnevezni én a lovak-szigetének nevezném..)

rapa nui, hanga roa, (ide írom az utca nevét is, mert nagyon vicces neve van ám a mi utcánknak:)): tuki haku hevari (hát nem édes:))

jorana:) (a helyi polinéz dialektusban ez a köszönés; nem nagyon bonyolítják túl a dolgot, mert találkozáskor és elköszönéskor is ezt használják)

kimaradt jónéhány nap (itt elméletileg van wifi, gyakorlatilag naponta egy-két órát ha működik, nekem most sikerűlt elöszőr elcsípnem), szóval most írhatok jó sokat, mert persze sokminden történt:), képet nem töltök most fel, mert azzal iszonyú sok idő megy el...

csütörtök reggel (olyan messze van, mintha igaz se lett volna..) nazca-ban (ez a hely arról híres, hogy itt bizonyos vonalak vannak. ez egy kősivatag, ahol nem esik, és a szél sem mozgatja a köveket, szóval, például ha egy kocsi keresztűl megy rajta, évszázadokig látszik a keréknyom. ezért van az, hogy a nazca vonalak mind a mai napig megmaradtak, látszanak. a vonalak úgy készűltek, hogy miután megtervezték őket egyszerűen elhordták a köveket az adott helyről. egyes kutatók szerint egy vonal pár nap alatt elkészíthető) ébredtem, itt meleg zuhany (mire megtanultam, hogyan kell meleg vízet fakasztani - mert ennek is trükkje van ám -, már indulhattam is chilébe..) és egy korai (reggel 7.00) busszal vissza limába. Az út elején majd egy órát álltunk, mert építették az utat (ugyanazzal a társasággal a visszaút majd 10 %-al olcsóbb, mint az idejövet), vagyis hogy nem építették, csak álltunk (én meg persze tükön ültem közben), de azért 10 órás út után megérkeztünk. Még arra is volt időm, hogy egy utolsót sétáljak a katedrális környékén, majd reptér. Itt a srác aki a beszállőkártyát adta, miután megtudta, hogy magyar vagyok - 5 percig vizsgálta az útlevelet, hogy honnan lehet az - a repülő vészkijáratához adott helyet (ez azért jó, mert itt kb kétszer annyi hely van előtted, mint normál esetben), mert mint mondja, jövőre budapestre akar utazni, a nagyon szép magyar lányok miatt:) (a peruiakat elnézve megértem:)). Este tízkor indúlt és hajnali fél négykor érkezett santiago de chilébe a repcsi. Aludni - a jó hely ellenére sem lehetett, se a repülőn, se a reptéren. Kilenc harmincra volt meghírdteve az indulás, ezért próbáltam ébren maradni és sétáltam a reptér parkolójában. Az már első blikkre látszik, hogy itt peruhoz és boliviához képest sokkal magasabb az életszínvonal. Reggel beindult a forgalom, én csak állok a zebránál, hogy menjenek az autók (perui beidegződés, ott még a gyalogosok zöldje alatt is ráhajtanak a zebrára) és az autók megállnak(!) és várják, hogy méltóztassak átkelni. Hát igen...

péntek

na azért itt sem fenékig teljfel az élet, ad egy a reptéri biztonsági ellenőrzésnél elvesztettem hűséges útitársam, minden mozdulatom krónikását a lépésszámlálómat (a majd másfél hónap alatt ez az első felszerelési tárgy ami eltűnik/elveszik), ad kettő törlik a járatot és közlik, hogy infót is csak tíz után adnak. Hosszas várakozás után kiderűl, hogy 5 órás késéssel mégiscsak indítják (én közben alig bírok ébrenmaradni... ezért egy német sráccal lógok. óriási arc, 25 évig hivatásos birkozó volt, most rokkant nyugíjas - pont úgy néz ki:) - 4 hónapot dolgozik 8 hónapot utazik minden évben:)). Kompenzáció természtesen nincs, de ehetünk a két étterem közül abban, amelyik szimpatikusabb. Nekem mindkettő az volt:), ezért mindkettőben ettem (nincs kommunikáció a két hely között, ezért nem tudja az egyik, hogy a másikban már ettél). Megosztom felfedezésem, és tömegmozgalom indul meg:). Kellemes meglepetés viszont, hogy elsőosztályú a jegyem:). Két hete vettem a repjegyet és annyira teli volt már a járat (több indőpontot is meg kellett próbálnom, mire volt egyáltalán szabad jegy - évente ötvenezren mennek a szigetre, ennyi az idejövő járatok kapacitása), hogy csak ilyen volt (most már értem, hogy miért volt olyan drága, persze a vételi visszaigazoláson rajta volt ez is, de ki figyelt erre, örültem, hogy van jegy). Így a hat órás út végülis nem volt vészes, sőt életemben először nagyon élvezetem a repülést:).

bő 5 órás repülés után igazi polinéz szigetre érkeztünk, a reptéren virágfüzért tesznek a nyakamba:) (persze kiderűl a csalafintaság, csak azok kapnak, akik előre foglaltak szállást - nekem kivételen volt - és akinek a szállásadója hagyományőrző polinéz, így alig az utasok tíz százaléka részesül a kegyben:)). A házinéni nagyon figyemes, nem jeleztem az érkezésem, mégis kijött elém:), persze csak azért, hogy a nyakaba akassza a virágkoszorút:), na jó kocsit is hozott. Kocsiba be és irány a szállás. Még volt lelki erőm (az álmosság ellenére), hogy lemenjek a kikötőbe, hogy a holnapi merülést elintézzem:). Nagy szerencsémre a két bázisból az egyik még nyitva - ennek neve ocra -, sőt a reptéri várakozásnál megismert 3 francia már ott van:).  A bázis is egy francia tulajé (a bátya még cousteauval merült), szóval 3 meg 1 az pont két pár, összeállunk. Ez nekem is nagyon jó, mert a franciák mindenből a legjobbat kapják a francia tulajtól. Végre alvás, persze előtte megnézek még néhány közeli moai-t:) (ezek a sziget híres kőszobrai).

szombat

a pihenés jegyében 2 merülést hajtok végre, a délelőtti és a délutáni között kivételesen alvás:). A víz kellemes 22 fokos, bár a bázison nincs csukja és csak papucsos uszonyt tartanak (scubapro felszereléssel dolgoznak), ezért a végére egy kicsit már átfáztam (mondjuk franciáék is, bár ők saját felszereléssel jöttek - búvártúrán vannak). A víz nagyon tiszta, a látótáv majd 40 méter. Nincsen sok élőlény, viszont sokféle van. Nagyjából a vörösön már megismert halak, korallok fordulak itt is elő, persze kisebb, nagyobb módosulásokkal. Az első merülésnél, egy üregrendszert is körbejárunk, a másodiknál, pedig egy 22 méteren lévő moai-t lehet megcsodálni. A csoport levegőfogyasztása nagyon jó, így majd egy órásak a merülések. Tekintve, hogy a nyílt óceán öleli körűl a csöppnyi szigetet, nagyon sok az áramlás, ami ide-oda ringatja a búvárt. Kellett egy kis idő, míg hozzászoktam. Délután még azért sétálok vagy tíz kilométert levezetésnek. Ez a sziget főfalujában (azért neveztem el magamban így, mert 4000-en lakják csak, ráadásul ez az egyetlen település a szigeten) nem lehetséges (nincs ennyi útja:)), ezért kimerészkedek az útakra. A gyalogos ritka madár lehet, mert többen megállnak, hogy mit keresek én erre gyalog. Tettem egy nagy kört, még szerencse, hogy annyira délen vagyunk, hogy este 9-kor kezd csak sötétedni, mert közvilágítás a faluban is csak gyéren:). Napközben kellemes huszon fokok vannak, azzal, hogy minden nap volt idáig zápor, de ezek pár percig tartanak csak. Az ég néha felhős, este csodálatos az égbolt (nincs fényszennyezés:)). Az utcákon sok a kutya, meg a ló (!). Ezek csak úgy mászkálnak maguknak...

vasárnap

a sziget igen kicsi, 24 km a leghosszabb és 12 km a legszélesebb része (egyben ez a világ legeldugottabb helye, a legközelebbi lakott település 2.000 km), egyébként háromszög alakú, mindegyik csúcsában egy-egy kialudt vulkánnal. Ezért úgy döntöttem, hogy biciklivel vágok neki a feldetítésenk. Az utak minősége hagy némi kívénni valót maga után, földutak vannak jellemzően, ahol aszfalt van, ott meg sok a lyuk. Na én rögtön a kerekezés huszadik percében telibe kaptam az egyiket. Öt prezurért cserébe nagyobb gond nélkül túléltem (előző nap végre papucsra cseréltem a cipőt, ennek örömére a nagy lábujjammal végigszántottam az utat, bőr volt nincs. azért is jöttem ide, hogy kicsit kipihenjem az elmúlt heteket, erre két nap alatt leamortizálom magam:)). A reptéren megismert német díjbirkozó, olaf, pont ekkor érkezett egy robogón:). Gyors elsősegély és máris mehetek tovább (töröm itt magam, hogy lássam a szigetet:)). A rako rakaku vulkánhoz visz az utam, ez a sziget ősi kőbányája, itt bányázták és faragták a moai-okat. Rengeteg félig kész szobor van még mindig a hegyoldalban. Fel lehet menni a kráterbe is. Itt egy kis tó van, nagyon festői (a tó, a végtelen tenger, az egyik oldal vörös vulkáni föld, a másik fűves terület néhány moai-al tarkítva, csudaszép). A vulkán tőszomszédságában van a sziget leghíresebb ahuja (a moaiokat oltárokra - ahu - állítoták. a moaikat kivétel nélkül ledöntötték egy törzsi háborút követően, amelyik ma áll, azt a régészek állították helyre:)). Szóval itt egy majd 200 méteres ahu-n 15 moai áll (az ideúton nagyon sok ledöntött moait- láttam). Innen a sziget belseje felé kerekeztem. Döglesztő meleg kez lenni, meg is állok inni. Látom ám, hogy bicikis a láthatáron (mindenki kocsit, vagy robogót bérel), na én ezt bevárom. Száp lassan közelít, majd leszáll és elkezdi tolni:). Azért csak megérkezik. Sorstársamat Mikolaj-nak hívják (víz nélkül vágott neki az útnak, adok neki), svédországban élő lengyel, floridába települt bahamai feleségével fidzsin ismerkedtek meg, 2 éves kisgyereke is van, de most 3 hetet egymagában utazik.. Hanga roaban sörörzünk, majd mondja, hogy tartsak vele, mert helyi folkrol estre megy. Ezeket én alapvetően nagyon nem komálom, de a lengyel-magyar barátság jegyében feláldozom magam:). Részben jól teszem, mert vacsi is van, kókusztejben főzött, gyömbérrel ízesitett rákok, rízzsel. Mennyei. Az ugrabugra viszont felejthető (ráadásul kiderűl, hogy nem is teljesen eredeti, hanem modern feldolgozás. kb olyan ez, mintha a magyar népzenét valaki a nox előadásából akarná megismerni). 

hétfő

ismét a merülésé volt a nap. 3 merülést terveztem és ennyi is lett belőle:) (ötös csomagott vetettem, ezzel meg is lettek a merülések). Az első a madáremberek-szigeténél (ez inkább három szírt, mint sziget), a második a piramis nevű helyen, míg a harmadik éjszakai merülés volt. Kellemesen elfáradtam, azzal, hogy a sebeimet a sós vízben szépen kiáztattam. Ha úgy tetszik, egészségügyi merülések voltak:). Az éjszakainál láttunk langusztát. Majd fél méteres, gyögyörű. Ezernyi szinben pompázott, ahogy 6 vízalatti refrektor nappali világossággal árasztotta el:).

Az árak félelmetesek, főként az élelmiszer árak, hiszen mindent repülőn hoznak a szárazföldről, itt termelés csak háztáji jelleggel. Egy kiló kenyér 800 forint, egy másfél literes víz 500 forint, és ezek csak a bolti árak.

Most kedd van. A fentieket a szövegszerkesztőn előre megírtam, hogy gyorsan közzé tudjam tenni, mert ki tudja meddig van net. Szóval mindent bemásoltam. Ha a szövegméret nem jó, az ezért van. A keddről majd később:)