amerikából jöttem, mesterségem címere...

weybridge (london), haffner rezidencia (most már csak 1 órával vagyok hátrébb, mint édes hazám)

na jó, írok egy picit, bár gondolkodtam azon, hogy mi lesz akkor, ha hazamentem, akkor is majd rendszeresen "írnom" kell?:) (szóval a mesterségen címere lehet, hogy a blogíró?)

elhagytam a korlátlan lehetőségek kontinensét és megérkeztem a sápadtarcúak földjére (itt mindenkinek az arcszíne olyan betegesen fehéres árnyalatú:) mostmég nagy a szám, de két hét és én is kifehéredek ebben a környezetben). Átszállás new york közelében, itt mielőtt leszállt volna a gép, az ablakból kitekintve azt láttam, hogy valami fehér borítja a földet és a fáknak nincs levelük, furcsa egy hely:)... Még itt a határon elkobozták az uzsonnára magammal hozott szendvicset, mert volt benne egy darab sonka és ez komoly veszélyt jelentett az usa egészségügyére (idáig csak naptejet, túsfürdőt, fogkrémet és természetesen vizet koboztak el).

a heathrow-n londoban viszont, csak annyit mondtak, hogy: wellcome. Na itt nem volt csomagbanturkálás, meg hasonló huncutságok, pár perc procedura után átjutottam a határon (alapvetően nem vagyok oda az euért, de amikor 3 hónap amerika után - igaz, hogy csak anglia -, de egy európai állam területére léptem, máris másként éreztem magam. azt nem mondom, hogy otthon, de majdnem otthon. jó volt.). Ez helyi idő szerint reggel 7 után történt, ekkor a haffner család már készűlődött a bölcsibe, munkába, így én nekivágtam, hogy barátkozzak egy kicsit londonnal (mexikói idő szerint hajnali 1). Az első utam a towerbe vitt, itt le is ragadtam vagy 3 órára (london hozta a hírét, mert hol esett, hol meg kicsit szünetet tartott és erőt gyűjtött a következő szakaszhoz). Az eső ellenére jó sokan voltak, persze itt már más a látogatók nemzetiségi összetétele, mint amerikában, főként eu tagállamok polgárai adták a bábeli háttérmorajlást.

innen globe színház. Na nem az eredeti, mert az régen nincs már meg, ez "csak" egy reprodukció, ráadásul, nem is az eredeti helyén, csak annak közelében. De mindezek ellenére, vagy pont ezért (?):), jópofa kis hely. Azért ez is a színházak általános betegségében szenved, kevés helyet hagynak az ember lábának. Miután ezzel végeztem, megint át a a temze túlpartjára, ahol szent pál székesegyházát vettem szemügyre (kívűl-belül), meg a közelben lévő temple-t (ezt még anno a templomos lovagok építették, és máig meg is maradt). Ekkor már délután 5 felé járt az idő, így vonat és egyensen weybridge (ez london mellett fekszik - fél órás vonatozás - a helyi rózsadomb, itt lakik hafi laci és családja). Másnap délutánig aludtam, majd végre fodrász:) (már két hónapja zavart a hajam, de dél-amerikában nem akartam vágatni, ki tudja...), a lényeg az, hogy megint könnyebb lettem vagy fél kilóval:) (bár itt most nagyon jól tartanak, szóval amit 3 hónap kemény munkájával leadtam, azt most majd pár nap alatt visszaszedem:)).

ma kirándulás windsorba. A kastélyt korán zárták - téli nyitvatartás (azaz inkább zárvatartás) - de a temze túloldalán fekvő etont azért megnéztük. Persze a kastélyt is, de csak kívűlről. A továbbiakon még mindig agyalok, több terv is van (angol nyelvtanfolyás, önkéntesmunka, utazás). Egy-két nap és megszülöm.