ígérem, ez évben ez az utolsó bejegyzés:)

villahermosa, mexikó

a wifi ellátottság az elmúlt napokban elég gyatrára sikeredett, sőt… de próbáltam megírni a bejegyzéseket előre, így most ügyesen csak bemásolom és már kész is:)

vasárnap

még copánban, hondurasban ébredtem és busszal vágtam neki a guatemalai antiguanak (ez guatemala ősi fővárosa - és a spanyol időkben egész közép-amerika székhelye, innen kormányozták a mexikó alatti területeket -, amit a sok földrengés miatt mintegy 50 km-rel arrébb költöztettek, így alapítatott guatemala város, a mai főváros). Kivételesen most nem "népbusszal" utaztam, hanem a túristáknak kitalált járattal. Na ez sem gyorsabb, hozza az egyébként szokásos 50 km/h sebességet. Ráadásul át is kell szállni egyszer, plusz a határnál le és fel. Majd egy órát késtünk (lassan fel se tünik…). A beszállásnál biztonsági ellenőrzés - ilyen se volt még buszon - sőt mindenkiről fénykép (!) készűl (dehogymiért??). Tehát antigua. A főtér (ennek neve central park:)) közelében találtam szállást, innen kényelmes sétával minden bejárható. Este még teszteltem a helyi lacikonyhákat (saját, világméretű konyha-hálózatom van:)), ha lehet ezek még jobbak, mint a copaniak:), és persze egy gyors (nem is olyan gyors:)) gyógypillatást is vetettem a városra. Így este elég pofás a hely, de majd nappali fénynél dölnek el igazán a dolgok:).

hétfő

a teljes napom (legalábbis is az a része, amikor még világosság van:)) antiguaé. Nappali fénynél minden eldőlt. Ahhoz képest, hogy nem is terveztem, hogy idejövök, és csak a vaksors hozta úgy, hogy itt kötöttem ki, azt kell mondandanom, azaz irnom, hogy nagy szerencse, hogy itt kötöttem ki, mert ez az egyik legbájosabb, legmegkapobb hely, ahol valaha is voltam. Fotósoknak (Gabi, Zaja, Hafi) csak egy tanácsom van: messzire kerüljétek el ezt a helyet:). Akik a fotozáshoz való viszonyomat ismerik, azok tudják értékelni igazán a következő adatot. Én, aki aztán imád fotózni, az első másfél órában majd 130 képet készítettem. Csak kapkodtam a fejem, hogy mennyire hangulatos minden utca, ház, sarok. Na és a részletek… Gyorsan vissza is mentem a szállásra és letettem a gépet, ne akadályozzon a városnézésben:) (a kis szemtelen állandóan kiugrott a tokjából:)). 

antigua receptje a következő: végy egy földrengések súlytotta fővárost amely telis-teli van templomokkal, kolostorokkal, és azért palota is akad egy kettő. Ezeket ne építsd újjá, hanem hagyd romosan (a komolyabb építkezésekre úgysincs pénzed, hiszen nem messze épűl az új fővárosod), a várost a romok körül egységes szempontok szerint (egyemeletes házak és széles macsakaköves utcák, az újabb földrengések miatt) a kor divatjának (barokk) megfelelően építsd fel. És amit ezután kapsz, az valami bámulatos. A fényképek egyáltalán nem adják vissza a hely hangulatát, de azért néhány:

a helyi abc:)

az egyik kolostor kerengője

egy átlagos ház

és azok a bizonyos részletek...

az egyik romtemplom díszítése

nem nagyon akarodzott elmennem innen, de megvolt már a repjegyem mexikó városba (este fél kilencre), ahol csatlakozásom volt veracruzba. A csatlakozás azt jelentette, hogy 11 órát kellett várni, mert csak másnap indúlt a veracuzi gép. Így este 11-kor két lehetőség közül választhattam (persze több is volt, pl. bemenni a városba, meg ilyen nyalánkságok, de én a két legkézenfekvőbbet értem) vagy a reptéren alszok (ilyet ugyse csináltam még), vagy egy reptéri szállodában (na még ilyet se). Győzőtt a kényelmesebbik énem (na meg londonba reggel indul a gépem, tehát korán kell kiérni a reptérre, és reggeli sötétben nem akarok taxizni mexikó városban, ezért már korábban is az találtam ki, hogy az utolsó éjszakát a reptéren töltöm egy szállodában, tehát ha úgytetszik, főpróba:)). Kis keresgélés után megtaláltam a repéri szállodákat. Ezek egy része szószerint a reptéren van, a terminálból lehet besétálni a szobákba és mocskos drágák. De vannak közeli szállodák is (5-10 percre), ezeket 24 órás transzfer szolgálat köti össze a reptérrel. Ezek között szerencsére van olyan, amelyiknél nem érzi úgy az ember, hogy kirabolták.

kedd

a kért ébesztés előtt már fönt voltam. Reptér, majd egy óra repülés és érkezés veracruzba. Veracruz, amilyen híres (cortez - egy újabb pályaelhagyó jogász:) - és bandája itt léptek először a kontinensre és ez lett az első spanyolok alapította város), olyan keveset mutat a töténelmi múltból (a főtéren: zocalo van egy katedrális, a kikötőben egy erőd - ez nekem bejött - és a városfal egyetlen megmaradt bástyája). Viszont egyedi hangualta van a városnak, ez egyrészt a kikötőnek köszönhető, másrész annak, hogy a caribi térség és elsősorban kuba, nagy hatással voltak a helyi zenei életre. Este a belvárosban minden utcába, étteremben élőzene, a tereken rögtönzött koncertek, amelyekre a mexikóiak táncolnak is:). Veracruz egyben a mexikói belső turizmus egyik fő célpontja. Külföldit itt - kivételesen - elvétve láttam csak, viszont vakációzó mexikói családok tömege lepte el a várost (a húsvét és a karácsony a két legmozgalmasabb utazási időszak itt). Érdekes volt látni, hogy a mexikóinaknak turista látávnyosság gyanánt mit mutatna (nem azzal etetik őket, mint a gringókat:)).

veracruz mellett a térség másik fő vonzereje el tajin (legalábbis is engem ezek csábítottak ide:)). Másnapra megvettem a buszjegyet (egy átszállással már oda is lehet érni, közvetlen járat nincs).

szerda

a busszal 4 órát zötykölődtem papantlaig (vissza kicsit több volt), innen már csak 7 km el tajin. A villám isten városa a totonák indiánok (ma is élnek, úgy mint  maják) központja. A totnákok egy fő foglakozása a voladores, a "repülés". A négy égtáj tiszteletére "táncolják". A bejáratnál ezt be is mutatták. Öten fölmászank egy rúdra, egy zenél, négy meg "leereszkedik" (a végén az ötödik is lejön persze:)). Valahogy így:

a totonák főváros legszebb épülete (nekem legalábbis ez tetszett a legjobban) a fülkék piramisa, a késő klasszikus kor remeke:

maga a hely engem valahogy a római, görög helyekre emlékeztetett. Kövezett utcák és sűrűn beépített terület, nem a korábban megszokott látvány.

este még tekeregtem a kikötőben, nehéz betelni az éjszakai veracruzzal (a nappali nem nagyon különleges, de ahogy lemegy a nap, bámulatos átváltozás történik.:))

csütörtök

11-kor indult a repcsi villahermosaba, ez a hely arról híres, hogy innen csak 2 óra busszal palenque:). Naszóval a repülőtérről is van közvetlen buszjárat (ráadásul pont akkor indúlt, amikor érkeztem:)) palenquebe. Délután még bementem a múzeumba. Ez az első olyan helyben lévő múzeum, amelyik nagyon profi (amelyeket eddig láttam nem sokat mutattak). Pakal (palenque egyik legnagyobb uralkodója) sírját megtalálták és a szakofágja a múzeumban van. Fél óránkét 30 embert engednek be, az utolsó etapba még befértem. Napok óta az motoszkál a fejemben, hogy már csak 7 nap, már csak 6 nap és mindjárt vége és milyen szép dolgokat láttam. Összegzem magamban a látottakat. Ennyi volt slusz-pasz. Közben meg belecsöppenek az egyik legszebbe:). És azért még a következő 5 nap is tartogat egy-két dolgot:)... Hátszóval igen. Már csak maga a szarkofág megérte, hogy eljöttem ide. Meseszép. Lehellet finom domborművek borítják (néhol még látszik a festék nyom is). Haza akartam hozni, de nem engedték:).

péntek, tehát ma (dec. 31.)

palenque romjai a várostól majd tíz kilóméterre fekszenek. Sűrű buszjárat köti össze a kettőt. A hely  kicsit tikalhoz hasonlít, mert ez is a dzsungelben fekszik egy nemzeti park közepén. Itt azonban nagyon sok felirat, néhány falfestmény és rengeteg donbormű is megmaradt. 

pl.

a páratartalom a 100% fölött van 15-el:), ráadásul sok apró kis patak/ér futkározik szanaszét, tehát nedves minden. A lépcsők is. Meg csúszósak is. Nagyon. Láttam néhány sáros hátsót:). A kijárat felé vízesés is volt:

a királynő fürdője:)

Nekem nagyon bejön a hely, minden eljövendő szilveszteremet ilyennek képzelem:)

délután villahermosaba buszoztam, mert holnap reggel repülök mexikó városba, ott töltöm az utolsó 5 napot.

teganap nem gondoltam volna, hogy ma megint, ezért csak magamat tudom ismételni:

mindenkinek mindenből a legjobbat:)