argentina

buenos aires este 11

tegnap még montevideo, ahol sikerült lencsevégre kapni a mate felszerelést használat közben. Tehát:

Mint látható, hölgyek is isszák, bár több a férfi. Mindenkinek sajátja van, max közeli rokonok osztják meg a felszerelést egymással. A mate nem más mint tea, egy helyi cserje őrölt leveleit teszik bele (ezt anno még az indiánok iszogatták). Yerba az elnevezése a teafűnek, legalábbis azokban a boltokban, ahol én láttam.

Délelőtt mág egy kis séta (pont szombat reggel van a bolhapiac az óvárosban, a kellős közepibe csöppentem:)), majd busszal colonia del sacramentob. A buszon ugyanaz a srác ült mellettem (helyre szoló jegyek vannak), aki a santiagoból montevideoba tartó repülőn:). Akkor nem, de most ennek örömére majd végig beszéltük az utat. 

Colonia nagyon helyes, barátságos város. Az óváros érdemel figyelemet, ez pár utcácska csupán, de mert a portugál és a spanyol gyarmati múlt nyomait is őrzi, felkerült az unesco világörökségi listájára (egyedüliként urugvayból). 

az egyik eredeti portugál ház fala

Innen komppal 1 óra alatt buenos airesben van az ember, hiszen az argentin főváros pont a la plata folyó torkolatának túlpartján fekszik. Egy kis esti városnézés, szálláskeresés címszó alatt, de végül csak akadt egy ágy, ahol álomra hajthattam a fejem.

ma kipihenten vágtam neki a városnak (bár az ágy nagyon rövid és keskeny, nem tudom kiknek tervezték:)). A szállás a belváros kellős közepén van, s mert vasárnap, látogatható a főtéren lévő casa rosaleta, az argentin kormányzat székhelye (ennek erkélyéről integetgetett szabad idejében evita:)).

az elnök dolgozószobája két diszpinttyel

És mert még mindig vasárnap van, innen a san telmo negyedbe mentem, vasárnap van ugyanis a zsibvásár buenos airesben. Kilométereken keresztül a defensa utca mindkét szegélyén árusok százai kinálnak szinte mindent. A kedvenceim a kilapított piásüvegek:). 

Ahogy mászkálok, egyszer csak érzem, hogy valami toccsan a hátamon. Elsőre olyan volt, mintha egy madár tisztelt volna meg. Még arra se volt időm, hogy megnézzem, máris az a pár, amelyik addig mellettem sétálagatott, fotózgatott segitségemre siet és elkezd suvickolni. Suvickolás közben a cipzár le és a pénztárcám (ezt egy, a nadrágszárán levő cipzáros zsebben tarom, csak a napi, tervezett költésnek megfelelő készpénz van benne, minden más a szálláson elzárva) elekezd kifelé mászni. Észreveszem, visszatotlom. Erre abbahagyják és mondják, hogy mehetek is (ráadásul pénz se volt benne, mert előtte vettem vizet és - sose szoktam - de a bankjegeyeket kivételesen a farzsebbe gyűrtem. ha nem így lett volna, egyszerűen elfutnak a pénztárcával). A szállás 5 percre van, visszamegyek. Levetközőm és látom ám, hogy az egész hátam és nadrágom valami büdös löttyel van leöntve (nem tudom, hogy csinálták, mert úgy éreztem, mintha föntről lefelé jött volna az áldás). Reggel adtam mosásba az összes cuccom, ezeket is hozzácsapom. Nem maradt más hátra, az uszósortomba és puloverben folytattam a város felfedezését (és ehhez vegyük hozzá a bakkancsot is). Még sose nézetek meg ennyien:). Ugyhogy ma sem készűlt rólam sztárfotó:). Talán holnap...:)

A san telmo mellett van a boca negyed. Itt van a boca juniors labdarugó csapat több szintes stadionja és egy kis szinponpás szabadtéri múzeum, ahol csepűrágók sokasága zsibong.

a boca

Este lementem a folyópartra arégi kikötőbe. Itt nagy élet van ilyenkor. Szól a zene, megy a tánc (nem csak tangó, hanem mindenféle latin), korzóznak az emberek és majd ötven méterenként lacipecsenyések (parrillas), ahol négy-öt kilós marhahúsok sülnek. Ha kérsz egy adagot (és hülye vagy ha nem kérsz:)), levágnak egy jókora szeletet, átsütik és egy fél baguettebe teszik. A parrillas előtt kis asztalon szószok, zöldségek, ezekből tetszés szerint. Zseniális találmány:).