a riói késői fekvésnek késői kelés lett az eredménye. Reggeli után szamuráj testőrömmel:) nekivágtunk, hogy megkeressük a corcovadoi krisztust. Hosszan kerestük, mert jól elbújt:). Három buszra kellett fel/átszálni, mire megérkeztünk. Jó másfél órába telt mire odaértünk. Fent a hegyen iszonyú sok ember nyüzsgött, hogy kitárt karokkal lefotóztathassa magát a szobor előtt. Ez a szobor a világ legnagyobb art deco szobra. Amikor megláttam távolról, már sejtettem, és amikor közelről megláttam már tudtam, hogy a szobor kisebb, mint amekkorának gondoltam magamban. Ilyen "kis" mérettel bár távolról tényleg picike, közelről nekem nagyon tetszett, így olyan emberközeli.
És a kilátás, ami sokak szerint a világ egyik legszebb tengerpartja/kikötője szintén. Ezzel most kivételesen nem vitatkozom:):
Innen a cukorsüveg-hegynek (a kép közepén) vettük az irányt. Közben - hamár egy japánnal kóborlok - japán étteremben ebédeltünk. Kivételesen pontosan tudtam, hogy mit eszek:) (ez japán étteremeknél nem mindig fordul elő:)). A cukorsüvegre drótkötélpálya visz föl, kis lélekvesztő kabinok csüngnek ezen. A kilátás innen is gyönyörű, sőt tisztább a kép, mert a corcovado olyan magasan van, hogy a smog és néha a felhők (másnap a városból nem is lehetett látni a krisztus szobrot a felhők miatt) zavarják a tisztánlátást:).
Ezután én a belvárosba mentem, immár egyedűl, és amíg el nem kezdett esni az eső, sétáltam bámészkodtam. Este, mint egy hulla dőltem le aludni.
Másnap ismét rio. Délelőtt elmentem a királyi botanikus kertbe (ez a világ egy legismertebb ilyen intézménye. Az oda úton a buszról láttam egy favellát, így a következő napirendi pont is meglett:)). A kert - bár kicsit kívűl esik, ezért ide is sokat kell utazni - de megéri, mert valóban nagyon szép. Látszik rajta a gondoskodás, odafigyelés.
Tehát innen vissza a favellához (a szálláson 50 dollárért szerveznek utakat a favellákba. ez egyrészt nagyon drága, másrészt - nem tudom, hogy ez e a jó szó, - de úgy éreztem, hogy egyfajta gyávaság. hamár oda akarsz menni, menj magad.) Én a santa marta nevű favellába (ez olyan negyede a dél-ameriaki nagyvárosoknak, amelyekben a nyomor szintjén élnek az emberek, semmi "házakban") vetődtem el.
Vonzó és egyben taszító volt az élmény. Egyrészt egyes helyeken iszonyatos a mocsok, másrészt élettel teli a hely. Két kissebb tér van az elején ezekből vezetnek a hegyoldalra az "utcák". Inkább sikártornak mondanám őket. Nem merészkedtem beljebb...
az eső megint esett, ezért egy villamossal a santa tereza nevű negyedben tettem egy kört, majd repülőtér, mert este indúlt - houstoni átszállással - a cancuni gép. 3 órával a gép indulása előtt már a buszmegállóban voltam, de a busz iszonyú lassan ment, ezért nem egészen egy órám volt a gép felszállásáig, amikor a reptérre értem. Itt közölték, hogy nem engednek fel a repülőre, mert nincs meg a repjegyem, amelyikkel elmegyek mexikóból. Ráadásul ezt arra fel mondták, hogy az usa nem fog houstonból tovább engedni ezért. Nem nagyon értettem, hogy az usának ehhez mi köze, summa summárum, volt húsz percem, hogy vegyek repjegyet. Így most van január 6-ra egy londoni jegyem (édesanyám megnyugodhat, 3 hét és elhagyom a barbárok földjét:)). És valóban az átszállásnál a tranzit utasoknak is át kell menniük az usa határellőrzésén, pecsét meg minden egyéb. Még szerencse, hogy mielőtt az usába mentem regisztráltam az elektronikus rendszerben (ez két évig érvényes), ha ilyenem nincs...
A repülés fárasztó és unalmas volt, aludni persze nem lehetett. Ezért cancunban egy kiadós séta és persze a holnapi (tehát mai) merülések (csak azért vállalkoztam megint búvárkodásra, mert olivér és zaja pont egyiptomban vannak egy búvártúrán, és szolidáris vagyok velük:)) lefoglalását követően korai alvás helyi idő szerint hétkor, ekkor rioba már este tizenegy van.
sok pénz, kevés munka, olcsó tequila, éljen mexikó:)!
Szia Laci!
VálaszTörlésMásodszor fogok neki az üzenetem elküldésének. Eddig nem sikerült, de lehet, hogy csak megtréfál a net, és aztán többször olvashatod ugyanazt, ugyanazt...)
Szóval!
Nem tudok mást mondani, mint eddig: olvaslak, nézlek, derülök, "irigykedek", de muszáj néhány sort küldenem, mert napok óta nincs a bejegyzéseidhez megjegyzés (nyilván mert más is rendszeresen olvas, néz, derül stb:))) és még azt hiszed, hogy avakvilágba küldöd a beszámolóid.
Pedig nem!
Klári
amikor rioban megtudták, hogy a végcél cancun (elöszőr csak azt látták, hogy houston) nagy sóhajok jöttek:), aztán houstonban az egyik reptéri alkalmazott ki is mondta: cancun? I am jealous (cancun? féltékeny vagyok/irigykedek). Mindenki jót nevetett:).
VálaszTörlésköszönöm az életjelet a vakvilágból:)