maja romvárosok és egy kis merülés természetesen:)

chetumal fél tizenegy

az elmúlt 3 napban nem volt net (az elsőn volt kb 3 percig aztán semmi, második nap kérdezem, hogy van-e wifi, "az mi?" jön a válasz, tegnap szintén semmi)

naszóval. Volt egy szavazás (nagyon megmozgatta a kedélyeket, ugyhogy ez volt az utolsó egyben, nehogy megeröltesse magát bárki is azzal, hogy választani kell:)). A végeredmény 1-1, de időközben édesanyám emilben is leadott egy igen szavazatot, de a kapcsolat nagyon akadozik, képet nem tudok most föltötleni:(

péntek

reggel átmentem tulumba. Ez nincs messze alapvetően, de persze a busz azért nem sieti el a dolgot, ezért volt vagy délután egy mire megérkeztem. Arra volt elég az idő, hogy a romterületet megnézzem. Itt van ugyanis az egyetlen olyan maja romváros, amelyik a tenger partján fekszik és nem a dzsungelben. A elhelyezése mesteri, tudtak élni akik ezt építették:). A kőnézegetés után a másnapi merüléseket zsírozatm le. A yukatánon nincsenek felszíni folyók, hanem az összes folyó a föld alatt folyik. Ahol ezek a felszínre bukannak, ott lehet vízhez jutni. Ezek a cenote-k. Ezért a maja városok szinte kivétel nélkül ilyen cenot-k mellé épültek. Vízzel telt barlangok, üregrendszerek találhatók a cenotese-k alatt.  És ezekben merülni is lehet:).

szombat

reggel indultunka vezetővel most két búvár ment (rajtam kívűl egy ausztrál fiu). A "két szem" dos ojos nevű cenote-t merültük meg. Egyik merülés az első szemet, a másik a denevér barlangot célozta. Életem eddigi talán két legemlékezetesebb merülése volt. Egyszerűen csodálatos. Olyan az egész, mintha vízzel telei cseppkőbarlangban uszkálnál, vágülis vízzel teli cseppkőbarlangban uszkáltunk:). A búvároknak a többit majd szóban. Még a repülőn kicsit meghűltem, a magammal hozott neocitran idáig tartott, szóval a négy merülés még simán ment, ma már a jobb fülem tropa.

a "környéken" öt olyan hely volt amit meg akartam nézni. De ezek a huncutok persze össze meg vissza vannak, szóval a legpraktikusabb a kocsi. Béreltem is egyet, így délután coba-ba mentem, ami kb hatvan kilométerre van tulumtól. Itt van az észak-yukatán legmagasabb piramisa (43 méter). A hely a dzsugel közepén van, a romokat fák veszik körül. A piramis a fák koronája fölé magaslik, a kilátás szuper. Hosszú lábaimmal semmi gond nem volt a fel- és lejövetel. A többiek viszont szenvedtek. Főként lefelé. Volt aki háttal négykézláb, de volt olyan is, aki leült és lépcsőfokonként egyesével lecsúszva fenéken jött le.

ek balam volt a következő állomás. Ide már sötében érkeztem, ezért itt aludtam a falu egyetlen szállodájában. Ahogy bezártam a kocsi ajtaját, a kilincs megadta magát. Belülről nyitható az ajtó, kívűlről viszont nem. Bejárat mostantól az anyósülés felől.

vasárnap

reggel nyolckor a nyitásra már ott toporogtam a bejáratnál. Annyira az első voltam, hogy amikor jöttem ki az őrök akkor ellenőrizték a jegyem. A romterületet itt is egy piramis uralja, amelynek a tetején 6-7 keselyű melegítte magát a reggeli napsütésben. El kellett kergetni őket, hogy feljuthassak.

A következő megálló mayapan, a maja konföderáció egykori fővárosa. A terület elég romos, inkább az egykori dícsfény miatt adóztam a helynek egy megállással. Ticul és muna maja falvakon keresztűl jutottam el ezt követően Uxmalba. Ahogy kiszállok, csukom be az ajtót, de a kulcs perzse bennt maradt (rioi utánérzés). A zár meg rossz, a többi ajtó meg zárva (nincs központi zár). Nahátakkor, kerestem két "szakembert", az egyik kifeszítette az ajtót, a másik meg egy dróttal kihalászta, a (most meg nem mondom, hogy hívják, az ajtón van egy gomb, amivel belülről is lehet zárni, nyitni a zárat) na ezt. Húsz perc késéssel azért bejutottam. Na itt viszont az álam is leesett. Nagyon szép. Teli van faragásokkal, mesteri kőműves munkával. Uxmal azon kevés városok egyike, amelyik nem cenote mellé települt, ezért komoly ciszterna-rendszere van.

innen piste-be autokáztam, ez chichen itza-tól 1 km-re van. Csicsika itt:).

ma

uxmal mellett a másik főfogás chichen itza. Nagyon jó lenne a hely, ha fel is lehetne menni a piramisok tetejére, ha be lehetne kukucskálni a templomok falai közé. De nem lehet, mert 2007-től minden csak tisztes távolságból csodálható. Azért persze szép a hely, de egy kicsi keserű tüske azért maradt bennem. Délután visszaadtam a kocsit, kifizettem a javítást és eljöttem chetumálba, ami a belizi határnál van. A terv az az, hogy innen valahogy eljutok tikalba és ha lehet copánba is (hamár egyszer megigértem hondurast:)). Holnap okosabb leszek ez ügyben:)