tegnap buenos aires. Vasárnap a szállástól keletre, hétfőn a nyugatra eső részeket jártam körül. Persze semmi pátrhuzamot nem akarok húzni, de a nyugati rész sokkal fejletteb, mint a keleti:). Sokszor hallani, hogy dél-amerika párizsa. Az első nap alapján egyértelmű nem erre a válasz. A mésodik alapján már lehet vitatkozni a kérdésről. Az mindenképpen igaz, hogy vannak nagyon európai részek, hangulatos utcákkal, súgárutakkal, fasorokkal. Nekem inkább madridot idézi, mert itt is spanyolul beszélnek:), na jó, nem ezért. Déli mediterrán jellege van, sok zölddel, nagy terekkel.
Ha már a nyelvnél járunk. Ma is megtörtént (és ez már többször előfordult), mikor szóbakerűl, hogy magyarországról jövök, jön a kérdés, hogy ott hogy beszélnek, angolul? Kezdetben értetlenűl néztem, de csak annyi van (legalábbis szerintem), hogy magukból indulnak ki. Nincs nemzeti nyelvük, használják a spanyolt, ezért azt gondolják automatikusan, hogy más országban is valami világnyelv a hivatalos (a spanyolt azonnal kizárják nagyon okosan:), mert azokat az országokat számontartják, ahol így beszélnek). Aztán megpróbálják kiejteni a nevem. Na ennyit még nem röhögtem. Voltam én már minden, csak sömjéni nem:).
Egy érv árválkodik a dél párizsa teória mellett, ez pedig az, hogy itt is van egy, a pere lachaise-re hajazó temető. Kisebb, mint a párizsi vetélytárs, de (már amennyire egy temető az lehet) hangulatos és méretei miatt könnyen bejárható.
 |
| recoleta temető |
Nagyon sok kisplaszika, szobor dísziti a kapukat, sírokat.
Este megint a parrilla-s helyre mentem, egyszerűen nem lehet betelni velük:)
Ma repülés iguazuba. A táv egy Bp Amszetredamnak felel meg. A buszút 17 órás, ezt most sem. A repcsit viszont megint később indítják, így délután kettőre érkezünk meg. A reptér és a város közötti 25 kilométert busszal tesszük meg. Két összefüggő zöld fal között haladtunk. Olyan mintha a helyi mózes a dzungel zöld tengerét választotta volna ketté. Azt, hogy a dzsungelbe vagyunk az is jelzi, hogy nagyon fülledt a klíma, 27 fok van, és baromi magas páratartalom, és nem mozog a levegő (gondolom, mert nem is tud). Ahogy kilépek a buszból, már mennék is vissza, pedig utálom a légkondit... Na azért megjön a felmentő sereg, elkezd esni. Á semmi gond, csak egy kis zápor, gondolom. Nagyon nem. Most hagyta abba, majd 5 órán át esett. Az utcán a vörös földet kimosva, vörös folyók hömpölyögtek. Ettől függetlenűl kicsit olyan a település, mint a húsvét-szigeten, mert inkább egy falura hasonlít, mintsem városra. És kicsit olyan, mint a niagara, mert itt két állam (brazilia a másik) találkozik egy vízesésben. A harmadik, paraguay sincs messze, sőt a folyó túloldalán vannak, de ők kicsit rosszul helyezkedtek anno...
Azon gondolkodtam, miközben a sorokat olvasom mindig és a képeket nézem, amiket felteszel, hogy ugyebár egyik képen sem vagy rajta. Nem, nem. Nem cáfolni akarom az ottléted, ezt már megtette más.
VálaszTörlésBár ettől függetlenül lehet hogy csináltál olyat, amin ott vagy csak nem raktad fel.
Nem tudom van e ilyen képed egyáltalán, de amennyire picit is ismerve téged nincs és nem is lesz. És szerintem ezt jól is teszed (magánvélemény), bár lehet önzőség részedről, ugyanakkor részünkről is, mert látni akarunk. Neked nincs rá szükséged, hogy megörökítsd magad, mert a fejedben ott lesznek a hetek emlékei, ezt már csak a kimúlás veszi el.
Coelho írta a Portobellói boszorkányban, hogy miért tartjuk meg a könyveket a könyvespolcainkon, hiszen ha egyszer elolvastuk, akkor azok már úgyis a miénk, nincs szükség azok őrizgetésére, nem veszi el senki. Azt hiszem ez volt a lényege.
Ebben viszont különbözöl, hisz egy teljes könyvtárad van. :)
tök jó, hogy van valaki, aki érti a lényeget:)
VálaszTörlés