valahol az isten háta mögött...

itt este tizenegy után

tegnap reggel arra ébredtem, hogy az eső masszivan teszi a dolgát, de mivel az Alcatrazhoz az első induló hajóra még elöző nap meg kellett váltanom a jegyet, mese nincs nekivágtam. A gyaloglást most kihagytam, de nem csak az eső kedvéért, hanem a kábelkocsi miatt is. Már az első napon is fentem rá a fogam, most nem menekült. Fogaskerekű fogaskerekek nélkül. Itt egy kábel fut a sinpár között (ha nincs forgalom lehet hallani, ahogy a kábel suhog a fémházban). A végállomáson, meg egyszerűen megforditják a kocsit és már mehet is visszafelé. Ezt a kis hegymászót használják arra, hogy a meredek utcákon is lehessen tömegközlekedni. Az emberek (ha nem esik) a nyitott részen megkapaszkodva, állva is utazhatnak és utaznak is:

A hajóval hasonló a konstukció, mint new yorkban, tehát előre foglalt időpontban visz, vissza viszont akkor jöhetsz, amikor jólesik, persze az utolsó járattal mindenképpen le kell lépni. És persze itt is monopiluma van egy cégnek..

Miután a hajó befutott a sziget dokkjába gyorsan kipaterolták a népet, hogy mehessenek vissza a következő tranzitért, na igen a profit.

Az eső kezdett alábbhagyni, igy már csak hideg volt. San Diegoban pont azon szivtam a fogam (hála édesanyámnak mindegyik köszöni szépen jól van, bár a bal felső hatos kicsit érzékeny az utóbbi napokban..), hogy a csuda meleg miatt, mostantól már nem lesz szükségem a kabátokra (kettő is van nálam), és a hátizsák egyharmadát fölöslegesen foglalják. Már másnap megdőlt tévképzetem. Tegnap mindkettőre szükség volt.

Szóval fölmásztam a sziklára. Pont azon gondolkodtam, hogy milyen lelkesen jönnek egyesek börtönbe, másokat meg milyen néz rávenni erre. A múzeumban van egy összehasonlitó ábra, amely a bötrönnépesség és össznépesség arányának országonkénti alakulását mutatja. Magyarország az előkelő 4. helyet foglalja el, az usa, a szovjetunio és dél-afrika mögött. A szemfülesek már rájöttek, hogy nem túl friss a statkó, de a tény, az tény.

A börtönnek 4 blokkja volt, mindenigyknél hasonló a megoldás.

D blokk, a nehéz fiuknak

Ami nagyon tetszett, hogy a folyosóknak utcaneveket adtak, detto, mint a westend:). És egy érdekes gondolat, ami a börtönparancsnok dolgozószobájának a falán látható:

Az eső végképp feladta, vissza a szárazföldre. Ami nagyon hiányzik (persze ti is:)), az a jó leves. Sőt már a rossznak is örültem volna, csak legyen. Na a kikötőben árulnak hallevest. Nosza. Amikor rendelek, kérdik, hogy cipóban kérem e. Hohó, itt valamit tudnak. Tkp sajtleves haldarabokkal, fenséges, ráadásul egy pékség van a szomszédban, igy a cipó friss. dirket figyeltem, rajtam kivűl senki sem ette meg a cipót (bele-belecsiptek csak), pedighát...

Az idő szépen el ment, koradélután lett. Megint kocsit béreltem. Na nem azért mert szeretek vezeti, meg mert imádom a tizmilliós nagyvárosok dugóit, hanem mert a Yosemite nemzeti parkba (kb. négy óra közúton) a friscoban befizetett kirándulás annyi, mint a kocsi két napra, és igy legalább a magam feje után.

Tegnap elkezdtem a célobijektum megközelitését, mintegy 1OO mérföldnyire ez siekrült is, ezért ma elég korán a parkban voltam. Egyes utak már le vannak zárva, mert 3 ezer méteres magaságban helyezkedik el a park egy része és ott már hó van. De ami nincs lezárva, az is bőven ad látni- és mászkálni valót.

Kiderült, hogy a hó miatt szerencsém is van, mert az olvadó hó táplálja a vizeséseket (ezek néha ősszel kiapadnak). Észak-amerika legmagasabb, a föld ötödik legmagasabb vizesése itt található. A neve - úgyse találjátok ki -Yosemite vizesés:). Durván 8OO méterről zuhan alá a viz.

Itt is van egy masszonyifátyol vizesés (lásd niagara), de persze ez labdába se rughat az elözőhöz képest.

A park déli részén mintegy 5OO órisáfenyő rejtőzik.

ott az a két piros pötty, két ember

és a toboza

sötétedés után visszaindultam SF felé. Majd amikor meguntam a vezetést betértem egy motelbe.