lima

este 11.3O

tegnap (szombat) 1O-kor szállt fel a gép los angelesben. Avianca (kolumbiai légitársaság) járat, bogotába, majd onnan limába. A felszállásnál a hispánok elkezdék veti a kereszteket, igy én nyugodtan hátradölhettem, mert ennyi imát csak meghallgatnak ott fenn:). Az út 7 óra, ráadásul megint időeltolodás, igy este 8-ra vagyunk ott. Bogata reptere felülmúlja a los angelesit, mert mig ott nem volt internet, itt igen (a szállóban péntek este megint elment a net..). Ez azért fontos, mert szállás még nem volt, és hajnali egykor nem úgy akartam limába érkezni, hogy lövésem sincs a továbbiakról. Szóval bogotában internet (dollárral fizet az ember és dollárban kap vissza (!), sőt olcsóbb mint az usában a hostelekben a fizetős net). Kinézem a helyet, de már foglalni nem lehet, hiszen szombat este van. De legalább van cim.

bogota lima járat. Ugyanazt a rajzfilmet adják (Gru, nagyon jó, nézzétek meg) igy olvasok. Mellettem egy perui ül és megkérdi, hogy miféle szerkentyűm van (elektronikus könyv). Namost én jobban beszélek spanyolul, mint ő angolul, de szépen elbeszélgetünk a hátralevő időben. A lényeg, hogy figyelünk egymásra és csodák csodája értjük, hogy mit mond a másik. Büszkén mondja, hogy jogász. Vigyorgok, mondom én is. Na jó, de ő végzett (kedves, azt gondolta, hogy diák vagyok:)).

a reptéren senki nem kérdezte, miért jöttem, miért csak egy hátizsákom van, mennyi pénzt hoztam, hol fogok aludni, miért utazom egyedül, még a a cuccomat se nézték meg. Persze azért volt egy kis közjáték, mert elkezdete a hőr nézni a bűnügyi nyilvántartást. Laszlo Fernando Kovacs, Laszlo Pedro Toth, meg a társaik. Ha az összes Laszlo nevű zsiványt végignézi, akkor nem lesz gond azzal, hogy hol alszom, de azért képbe hoztam, hogy az a keresztnévem és nem a család (hát igen, a magyar névrend). Igy már mehettem is. Itt is van egy zona taxi, csak őket engedik be a várórészbe (hajnali fél kettő, már csak taxi jár). Az árlista ki van téve. Én vagyok az első, aki kijön (a többiek még várják a csomagot), a tixis utazásszervező jön, hogy hova vigyenek. Mondom ennyiért sehova. De ha mással megyek, kirabolnak, mondaja (próbál a sztereotipiákra rájátszani). Két lépés és kintvagyok, és csodák csodája van olyan taxi, amelyik olcsóbb és baj nélkül bevisz. És csodák csodája, a kinézett hostelben van hely:). Fél háromkor már aludtam is.

ma egész nap lima. Kétféle perui van. Az egyik a mellkasomig ér, a másik a vállamig. Jellemzően megőrizték az indián vérvonalat. A hely kicsit az arab városokra emlékeztet, azzal, hogy itt nincs kosz (vagy csak még nem láttam). A hely alalpvetően kultúrált, de persze ha letér az ember a turisták által taposott ösvényről, akkor elég hamar belecsöppen a perui valóságba. Csak egy példa: a városban léptennyomon, kis tarfikok vannak, ahol üditőt és rágcsálnivalót árulnak. Amikor lement a nap némelyikben gyertyával világitottak. Nagyon nagy a kontraszt, igy egy nap után is.

az árképzés egyedi. Kérek egy palack vizet, másfél sol. Fizetek, mikor egy perui is ugyanazt veszi, ő egy solt fizet.

a város sok földrengést és tűzvészt élt meg, egységesen nem maradt fent a gyarmati fővárosnak még a magja sem, de nyomokban igen. A főbb látnivalók egy rakáson vannak. Ami nagyon szembetőnő, az az, hogy a templomokba itt nem a túristák járnak, hanem a hivők. Perui volt az első amerikai szent, a domonkosok templomában őrzik a fejét. Itt van egy czestochowai madonna másolat (new yorkban is van egy a szent patrik katedrálisban).

 (a net nagyon akadozik, nem tudok képet feltenni ma)